Amikor leesett a szemedről a hályog, rájöttél, mennyire félreismerted egy partnered, vagy csak belevizionáltál szép dolgokat, utolag rájöttél, miért képzelted ezeket?

Ez ugyan nem szerelem volt, de azért, mert hinni akartam benne. Szerettem (még mindig nem szerelem) az illetőt és így jobb tulajdonságokat társítottam hozzá, mint amiket képviselt. Csak a jót vettem észre, és fura mód csak a jó dolgokra is emlékszem.

En a kezdetektol tudtam, h milyen a srac, de az elejen apro problemaknak tuntek a hibai es ugy voltam vele, h szeretem es elfogadom es vhol remeltem, h kicsit valtozik is. Nem akartam megvaltoztatni, de az jo lett volna, ha legalabb kicsit is alkalmazkodobb. De sajnos ugyanolyan maradt, egy onzo, szarrago, kisstilu, onertekelsi zavarokkal kuzkodo es koponyegforgato valaki.

Igen, rájöttem, mert ő viselkedett úgy, hogy beleszeressek, azátn megváltozott.

Szerencsére még sosem volt hályog a szememen...