Tényleg egyszer mindenki megtalálja a társát? L/26

Igen mindenki, kivéve te. Te még 40 évesen is egyedül maradsz és a családi élet örömeitől megfosztva az egyetlen pozitív dolog az életedben az lesz hogy kenyérmorzsákat dobálhatsz a madaraknak.

Nem vagy csak kompromiszumok árán...!

Nem, és főleg az nem, aki nem is tesz semmit érte.

Úgy érted, hogy van-e valamilyen felsőbbrendő hatalom, ami mindenkinek szépen kiutal, megidéz vagy varázsol előbb-utóbb egy társat? Nem, ba­szki, nincs.

Én 25 évesen egy négy éves kapcsolatból léptem ki, amikor rá pár hónapra megtaláltam a párom, akivel már együtt élek. Szokta mondani, hogy én vagyok a másik fele és én is így érzem. Akkor találkoztunk, amikor nem számítottam rá és nem görcsöltem rá, Persze megértelek Téged, de mivel én a családalapítás kérdésével vagyok így, rábízom a sorsra, mert semmit nem szabad erőltetni. És fél éve együtt is élünk már. Akkor talál rád, amikor nem számítasz rá. Nekem segített az önismeret is, mert az előtte lévő kapcsolatom nem véletlenül nem működött. Érdemes lehetne neked is önismeretet végezni, hogy te mit szeretnél, mire vágysz igazán. Lehet, az anyukáddal nem olyan harmonikus a kapcsolatod, nekem pl ez volt és tudat alatt sem jöhet össze a dolog. Egy rossz anya-gyerek kapcsolat sok dolgot befolyásol sajnos. De persze ez csak az én meglátásom, lehet más lehet az oka.

Szerintem ez csak ilyen megnyugtatás és csalfa remény.