Van nevetőgörcs okozó, randis-párkapcsolatos sztoritok, amit hallottatok/veletek történt? 20/N

Ezen a fórumon lehet mazsolázni ilyen nevetséges - néha sírni való - randikon.

[link]

Nekem ez a sztori a kedvencem, ezek közül:

"Életem legborzalmasabb randija egybeköthető életem legnagyobb szerencséjével. :D Bocsánat hogy hosszú lett, de egy élmény volt leírni :D

Idén tavasszal csak unalomból regisztráltam egy társkeresőre, de nem fűztem hozzá túl nagy reményeket, elnézve az ottani emberek nagy többségét. :D 3 nap múlva kaptam egy üzenetet, a srác 19, magas, izmos, szőke, vízilabdás (a feltöltött képei bizonyították), nagyon lelkes volt, és találkozót "követelt".

A randi reggelén üzent a srác, hogy alig várja a találkozót, egy fehér pólóban lesz, piros New York felirattal, hogy megtaláljam. Odamentem, találkozó Deák tér templom előtt, kerestem a szőke Ken-babámat, de sehol. New Yorkos póló viszont annál inkább.....nos a srác nemhogy nem hasonlított a képeken lévő önmagára, de konkrétan NEM Ő VOLT. Sokkal rosszabb. Nem viccelek, Harry Potter szemüveg, a szája felett a korán érő kamaszfiúkra jellemző bajuszka, az a se nem rövid, se nem hosszú, kb. sípcsontig érő sokzsebes halászgatya, és fehér zokni+szandál, a kezében pedig egy SZATYOR. Fél mp alatt 100x meggondoltam, hogy elfutok, mielőtt észrevesz, de nem akartam bunkó lenni, szóval gondoltam adok neki egy esélyt. Hiba volt. Fél órán keresztül egy padon beszélgettünk (én felajánlottam hogy üljünk be valahova, de ő közölte hogy nem akar megmozdulni, később kiderült, miért). Finoman rákérdeztem, hogy "miért tett fel ilyen régi képet, amin nem is hasonlít a mostani "önmagára"" :DDD Erre közölte, hogy az egy barátja képe volt, mert ő könnyebben csajozik. De szerinte "ha megvan a szimpátia, akkor mindegy ki hogy néz ki." Bocs, főnök.. Fél óra után kezdtem feszengeni, szóval burkoltan de közöltem, hogy menjünk valamerre, vagy viszlát. Oké, elindultunk, sétáltunk kb 1 perce, amikor is a Meki előtt megtorpant és berohant. Utána mentem, és kérdeztem hogy mi a baj, miközben a wc felé tartott. (tudjátok, a kicsi meki, ahol kb. félcentire van a budi az asztaloktól) Mire sírásra görbülő szájjal közölte (de ordítva, hogy az egész étterem jól hallja), hogy azért nem akart megmozdulni, mert napok óta gondok vannak a beleivel, folyton csikar a hasa, és ha sétál akkor ez jobban beindul. Én nem hittem el, ami történik. Aztán, mikor már hallható és érezhető lett a probléma (fúj!), gyorsan magára zárta az ajtót.

Lerogytam a legközelebbi székre és kb. a fejemet vertem az asztalba, mit sem törődve a velem szemben ülő (barna hajú, barna szemű, izmos, borostás, 'álompasi') taggal, aki nyilván végignézte és hallgatta a esetet, és nem bírta abbahagyni a röhögést. Rászóltam, persze én is nevetve, hogy hagyja már abba, mire mondta, hogy képtelen rá, kiégett, de legalább meghívhat valamire, ha már így alakult. (epic csajozás, akkor nem esett le). Elfogadtam, egy feltétellel, hogy ne itt, meneküljünk. (Oké, szemétség volt a másikkal szemben, de talán érthető.) Pont mint a filmekben, rohadt jól elvoltunk a sráccal, és nem azért, mert nem volt nála szatyor meg szandálzokni sem a lábán. 1 órája lehettünk együtt, a Bazilikánál jártunk, amikor is hallottam hogy valaki a nevemet kiáltja. Bélproblémás lovagom egy Bubin ülve tekert felém, kb 200-al. Hallottam hogy a másik srác a hátam mögül kérdezi, hogy "Fussunk?" :D A szatyros fiú, bocsánatot kért a kínos esetért, és mondta hogy egy órája köröz a városban, hogy megtaláljon, és csak azt akarja mondani, hogy nagyon jól érezte magát és este hív, hogy mikor találkozzunk legközelebb. A jópasi nyüszítve kezdett el röhögni mögöttem én meg kissé szemét módon, de azért mondtam a szatyrosnak, hogy várom a hívását. Vigyorgott mint a tejbetök, aztán elhajtott, de a kormányra akasztott szatyra kiszakadt és kiesett belőle egy Rubik-kocka(!), és darabokra tört. Elkezdte felszedegetni a tér közepén, akkor döntöttük el a másik sráccal, hogy angolosan távozunk

4 hónapja volt, a szatyros még két hétig hívogatott, de aztán feladta, a borostás megmentőmmel azóta együtt vagyunk. :)"

13-as, LOL! :))

Volt nekem is randim egy szatyros "lovaggal". :D 20 percet késett, épp indultam volna haza, amikor őrülten felém tekert egy csöves bringával, hogy "bocsi, elaludtam" (délelőtt 11 órára beszéltük meg). Na, jó, sebaj. Egyébként ekkor még nem volt nála szatyor, és az öltözék is elment. Kémia ugyan nemigen volt, de adtam neki második esélyt, mert épp unatkoztam otthon a nyári szünetben.

A kövi randira már időben jött, de egy szál erősen alsógatyára emlékeztető nadrágban, és egy viseletes nájlon szatyorral. Kérdeztem, mi az a gatya. Erre ő, hogy "én olyan fain lánynak látszom, akinek biztos nem a külső a fontos". XD Égett a fejem, mint a Reichstag, főleg amikor beközölte, hogy a szatyorban hozott kártyát, hogy rabló römizzünk. Én háromszor elvertem egymás után a zsugában, és kb. egy kör 2 percig tartott. Ekkor rájöttem, hogy az értelemnek még az utolsó szikrái is hiányoznak belőle. Végül elkezdett panaszkodni, hogy nem engedték be a diszkóba, csak ha felvesz valami normális nadrágot. Kb. sírtam a röhögéstől, hogy megértem a kidobókat. :D

Kár, hogy már nem emlékszem tisztán mindenre. XD Természetesen elhajtottam végül, hogy keressen hasonlóbb kaliberű valakit magának.

Talán a leggázabb az volt, mikor én is adtam egy esélyt a netes ismerkedésnek még 16 évesen. (Lány vagyok.) Baráti találkozót beszéltünk meg. Már első ránézésre sem volt szimpatikus szegény pára, de ami a legfurcsább volt rajta, hogy a WC-kben gyakran érezhető ammóniaszagra emlékeztető parfümöt fújt magára. Elmentünk a kedvenc teázómba, és reménykedtem, hogy nagyobb beégések nélkül megússzuk az első - és akkor én már tudtam, hogy valószínűleg az utolsó - "randit", illetve hogy nem találkozom össze ismerőssel.

Persze, hogy az egész baráti társaságom ott ült a teázóban, így kénytelen voltam nekik is bemutatni a szerencsétlent, de azért hozzátettem, hogy most látjuk egymást először.

Egy másik helyiségben telepedtem le vele, de annyira nyögvenyelősen ment a beszélgetés, hogy az agyam akaratlanul is ráállt a szomszéd társaság sztorizgatásaira, és néha azokon a poénokon mosolyogtam. Egyszer ki is surrantam a haverokhoz azzal az indokkal, hogy már rég láttam őket, megkérdezem, hogy vannak. Elsírtam nekik, hogy milyen borzasztó a helyzet, ők meg megértően veregették a vállamat.

Onnantól még kb. fél óra kínos diskurzusféle után mondtam, hogy mennem kell. Nagyon le akartam rázni, ezért azt füllentettem, hogy az ellenkező irányba tartó metróra kell szállnom. Mondta, hogy nem baj, ő nem siet, elkísér. Gondoltam, remek. Bekamuztam, hogy a húgommal találkozom a WestEndben (gondoltam, leesik neki, hogy első találkozáskor nincs családlátogatás, tipli van), de örömmel közölte, hogy őt nem zavarja, mutassam csak be őt is, és majd utána elköszönünk. Gr. Utolsó próbálkozásként hozzátettem, hogy ez nem túl jó ötlet, mert "most szakított szegény, és nem szeretné, ha kibőgött szemmel, depisen látnák őt ismeretlenek". Ez hatott, hazament, én meg rögtön tiltottam is mindenhonnan... Éretlen voltam és nem szerettem a konfliktushelyzeteket, na.