Mit csináljak, ha a barátom SZÓ SZERINT minden percben velem akar lenni?

Engem nagyon irritál, amikor egy lány 24/7 velem akar lenni. Mármint persze, ha kapcsolatban vagyunk, természetes, ha hiányzom neki, de basszus, legyen már saját élete... Nekem is van.

Volt egy ilyen barátnőm, szakítás lett a vége. Próbáld meg — nagyon higgadtan — megbeszélni vele. Hátha...

Engem is idegesít, ha valaki ilyen mértékben rám telepszik. Akármennyire szerelmes az ember, mindenkinek szüksége van egyedüllétre, magánszférára, egyéb teendőkre, vagy arra, hogy mással is foglalkozzon (család, barátok). Nem egészséges, ha a párod ennyire magáénak akar minden percben.

Lehet, hogy ez a személyiségéből adódik, és ez esetben nem, vagy csak nagyon nehezen fog megváltozni. Írtad, hogy próbáltad neki értelmesen elmagyarázni, de nem érti meg. Ha ő ennyire nem kompromisszumképes, nem jósolok túl nagy jövőt a kapcsolatnak.

Bízz az ösztöneidben, hidd el, ezt más nős is így teszi.

Ezt te is látod, hogy nem kapcsolat, hanem csicskáztatás.

1. lépés: nyugodtan megbeszéled vele, hogy neked céljaid vannak, amiért tanulsz, jó jegyeket akarsz kapni, stb., ehhez idő és energia kell, ezzel ő is biztos így van,

2. lépés: ha továbbra is folytatja, akkor távolodj tőle,

3. lépés: B tervet kell alakítani egy másik, normálisabb srác személyében.

Ha vitáztok, mondd meg neki, hogy nem játszotok rabszolgasors játékot, hogy akkor pattogtat, amikor neki tetszik és ennek semmi köze a féltékenységhez.

Legyél türelmes! Egy szerelmes ember minden percben a szerelmével akar lenni, még nem létezik más a számára csak te (se haverok, se ismerősök, se család).

Idővel ha oszlik a rózsaszín köd, alább fog hagyni a dolog.

Addig is kezeld higgadtan a helyzetet, ha te is szerelmes lennél, neked sem lehetne elmagyarázni semmit úgy, hogy felfogd...

Én menekülnék egy ilyen piócától. Végtelenül önző, mert nagy ívben tojik rá, te mit szeretnél, emellé érzelmileg próbál zsarolni ezzel a "szerinte én nem szeretem" dumával.

Az ilyen ember nem szerelmes, hanem birtoklási vágya van.

Én össze se jönnék ilyen emberrel. Nekem más az igényszintem, igénylem a privát szférát, a barátaimmal és a hobbijaimmal való foglalkozást IS. Nekem egy párkapcsolatban nem annyira az együtt töltött idő mennyisége, hanem inkább a minősége a fontos. Szerencsére a párommal teljesen megegyezik az igényszintünk e téren, neki is pont annyi privát szférára van igénye, mint nekem, így nincs köztünk súrlódás. Ha valamelyikünk picit többet igényel, akkor jelezzük egymásnak. Mivel nem olyan nagy a szakadék az igények között, így valamennyi csiszolódásra, alkalmazkodásra mindketten teljesen nyitottak vagyunk. Szerintem ez így egészséges egy kapcsolatban.

Azzal meg nem értek egyet, hogy az elején rá kell hagyni mindent a másikra és abban bízni, hogy majd idővel enyhül... A határainkat már a kapcsolat elején meg kell húzni, az igényeinket jelezni, különben teljesen alárendelődünk a másik félnek idővel (volt ilyen kapcsolatom és azóta tudatosan első perctől kezdve kiállok magamért... illetve eleve olyan társat választottam, akivel a lehető leginkább egyeznek az elképzeléseink, igényeinek.)