Számotokra milyen egy ideális kapcsolat?

Őszintén lehet bármiről beszélni a másikkal.

És amit megbeszélünk, amibe megegyezünk ahhoz tartjuk magunkat. Tiszteljük egymást, mint embert, mint társat.

A többi változhat, de enélkül nekem nem működik!

Engem akarjon.

Az utolsó két nőnél is valahogy a végén szakítás után az volt az érzésem, hogy mintha valami álmot akarnának, aminek nem tudok megfelelni, és a végén emiatt egyre boldogtalanabbak. Az egyikük konkrétan egy illúzióra vágyott, a másikuk pedig egy konkrét emberre, de azóta ha megismerek valakit, és az első jele mutatkozik annak, hogy csak én hajtok rá, de a vágy nem kölcsönös, akkor lépek. Talán ezért vagyok egyedül.

Ha egyenrangúak vagyunk. Mindenki beleadja azt a kapcsolatba, amije van, és nem kérjük azt, ami nincs. Jòl el tudjuk osztani a feladatainkat. Ha a párom az én szeretetnyelvemen fejezi ki a szeretét, és nem az övén, és fordítva. Elismerjük egymás sikereit, erősségwit, elfogadjuk a gyengeségeket, de segítünk fejlődni. A legsötétebb titkainkat is elmesélhetjük úgy, hogy nem ítéljük el egymAst. Tudunk beszélgetni, programokat szervezni. Ès persze szeretjük egymást.

Nekem ez az ideális. Nekem csak így műkodik.

Arra figyelünk oda, hogy a másiknak jó legyen. Ha ő arra figyel, hogy nekem jó legyen, én meg arra, hogy neki legyen jó, mindketten profitálunk a kapcsolatból.

Bármiről tudunk beszélni, vitázunk, de úgy nem fekszünk le aludni, hogy ne oldottuk volna meg a konfliktust.

Mindketten önmagunk tudunk lenni.

-megvannak a stabil alapok (bizalom, szeretet, hűség, őszinteség...)

-amiben önmagad lehetsz, nem kell másmilyennek mutatni magad

-nem akarjuk egymást megváltoztatni

-a fontos dolgokban egyezik a véleményünk

-a legjobbat hozzuk ki egymásból, kiegészítjük egymást

-odafigyelünk egymásra

Az ideális kapcsolat, amikor úgy érzed, hogy ő a másik feled, és nem is tudod elképzelni, hogyan élhettél addig nélküle.

Kár, hogy ilyesmi a valóságban nem nagyon létezik.