Milyen az, amikor nem valljátok be magatoknak, hogy szerelmesek vagytok egy másik emberbe, aki nem a párotok?

Tagadás. És nem teszek ilyet.

Szörnyű

Amikor nincs veled a párod, eszedbe sem jut, vagy csak ritkán, ha veled van leterhel, úgyérzed sok, eleged van belőle és az idegesítő szokásaiból, néha leordítanád, hogy menjen a francba, de mégsem teszed mert szereted, de ez már nem olyan érzés mint régen... A másik emberre többet gondolsz, ha üzi jön azt már tőle várod, és igen, tagadod hogy ez bármit is jelenthetne, pedig örülsz neki mikor foglalkozik veled, vagy ha csupán tudod, hogy láthatod, ösztönösen figyelni kezdesz magadra, hogy jól nézel e ki stb.. Nagyjából így tudnám leírni, de a hangsúly az ténylegesen a tagadáson van, és a gyötrődésen.

Elég szar.