Egy nő nem akar tőlem semmit. Mégis miért neheztel rám?

Köszönöm az eddigi válaszokat :) Érdekes és elgondolkodtató dolgokat írtok le.

Megosztanám veletek a legújabb élményemet ezzel kapcsolatban, erősen vigyázva arra, hogy személyem ne legyen beazonosítható. Valamilyen oknál fogva beleszerettem az egyik munkatársnőmbe. Ez nem szerelem volt első látásra, hanem fokozatosan alakult ki. Majd egy olyan pontra fejlődött ez az érzelem, úgy éreztem el kell mondanom ennek a lánynak. Tudni kell róla, hogy élettársi kapcsolatban él. Ő többször is azt jelezte vissza, hogy ne is reménykedjek, nincs nála esélyem. Nehéz volt ezt megemésztenem, de most már tudomásul vettem, hogy tényleg nincs esélyem. És igyekeztem őt megkímélni attól, hogy az érzelmeimmel ostromoljam. Ugyanakkor a viselkedésével mindig is igyekezett tűzben tartani. Most már eltelt néhány hónap és már viszonylag közömbösen tudok viselkedni, meg kifáradt ez a lángolás bennem. Most meg azt érzékelem, hogy ez nem tetszik neki. Csak addig tudott velem kedves és normális lenni amíg érezte a rajongásom. Azóta duzzog meg kerül engem. Szinte semmit nem kommunikálunk egymással a "helló"-n kívül, pedig régen ez nem így volt. Gyakorlatilag elidegenedtünk egymástól.

Fontos adalék lehet a lány személyisége is ehhez. Ne egy egoista, exhibicionista feltűnősködő lányt képzeljetek el. Itt egy visszafogott, visszahúzódó, kifejezetten antiszociális lányról van szó, aki viszonylag el van a saját kis álomvilágába. A pasija a felszínes benyomásaim alapján egy kivagyiskodó, nagy arcú fickó aki tele van elfojtott agresszióval. A kapcsolatuk nagyjából úgy néz ki, hogy a pasi a megmondó ember aki mindig megmondja a tutit a kapcsolatba, a lány meg ez alapján próbál viszonyulni a világhoz. Külső jegyek is fontosak lehetnek. A lány inkább magas vékony de szép arányos testalkatú, a pasija alacsonyabb szintén vékony ilyen lakótelepi helyi hülyegyerek alkat. Valószínűleg erősen kompenzál is ez a fickó ebben a kapcsolatban. Idáig azért nem kevés sikerrel.

Amikor még élt bennem a remény, hogy az enyém lehet a lány akkor abban reménykedtem, hogy egy olyan pasira vágyik aki felemeli őt, aki humort, lazaságot visz az életébe. De az látszik neki sokkal jobban kell a befeszülés, a paranoiás életszemlélet. Ez a mentalitás és életfelfogás biztonságos neki. Ebben mozog otthonosan még akkor is ha én úgy látom nem felhőtlenül boldog tőle és főleg nem felszabadult és laza.