Szerintetek a hozzánk hasonlókba szoktunk szerelmesek lenni, vagy a tőlünk különbözőkbe?

Szerintem a szerelem nem függ attól, hogy különbözik-e tőlünk a másik.

Pl. lehet, hogy pont az fog meg valakiben, hogy ugyanaz az érdeklődési köre, viszont lehet, hogy azért fogsz belezúgni valakibe, mert pont ellenkező a temperamentuma mint neked. A szerelem nem reális, nincs benne szabályosság, az csak jön. :)

Az már más kérdés, hogy hosszú, kiegyensúlyozott kapcsolathoz szerintem kell az azonos (vagy legalábbis nagyon hasonló) értékrend.

Nehéz kérdés, mert valamiben a hasonlót, másban az éles ellentétemet keresem, ha valaki hasonló személyiséggel bírna mint én, ott kő kövön nem maradna. Ha valamihez értek, abban nagyon domináns vagyok, de ha éppen lövésem sincs hozzá, akkor olyan partner kell mellém ,aki abban viszont nagyon domináns és határozott.

Nagyon nehezen találtam ilyen karakterű Nőt, de sikerült!!!

38F

Azt szokták mondani, hogy a lányok hasonló párt választanak, mint az apukájuk. Szóval, ha az apukájuk magas, ők a magasabb férfiakat vonzóbbnak tartják, ha az apja kopasz, a párja is jó eséllyel kopasz, mert ő úgy nőtt fel és nem zavarja, sőt. Mivel a lányok az apukájukra felnéznek, egyfajta példaként tekintenek rá, ezért gyakori a hasonlóság az apuka és a párja között.

Természetesen, ez nem feltétlenül igaz, csak van benne némi igazság.

Hasonló értékrend, egyező pontok alapján kedveltem meg a párom, de vannak olyan tőlem eltérő pozitív tulajdonságai is, amik miatt felnézek rá.

A negatív tulajdonságokba kétlem, hogy bele lehet szerelmesedni, maximum, ha már megvan a szerelem, akkor cukinak lehet tartani a horkolást is akár.

Az apámra meg semennyire nem hasonlít semmiben, szerencsére. :D