Ismersz olyanokat, akik szerelmi ködben házasodtak és rögtön gyereket is és utána utolag megbánták?

Olyat igen, ahol fordítva volt.

Előbb teherbe esett, aztán házasodtak (csak ezért) és végül megbánták azt is, hogy találkoztak valaha.

A pasik meg szokták bánni a gyerekvállalást, nővel még nem találkoztam, aki ezt mondta volna.

Egy párt ismerek, ahol nagy szerelem, házasság, gyorsan vállalt gyerek volt a sorrend. Ott a pasiból kibújt az állat a gyermekágyas időszak alatt, és agresszív lett. Előbb a szexmegvonás miatt, aztán mert ordít a gyerek. Kiabálás, napi szinten, később tört-zúzott, aztán jött a feleségverés meg a gyerekverés. Aztán válás lett a vége, de csak akkor, miután úgy megrángatta a négy éves gyereket, hogy eltörte a vállát. Akkor esett le az asszonykának, hogy ideje válni.

De gondolom a kérdés nem erre vonatkozott.

A házasság alatt is változik az ember, a gyerekvállalás alatt-után szintén. Ez egy jó próba arra, ki hogy tud alkalmazkodni a másikhoz.

A gyerek születését meg nem lehet úgy felfogni, hogy itt vége az életnek, nem jut idő többet egymásra. Aki így vállal gyereket, annak tényleg nem kéne.

Amíg picike, sok időt és energiát igényel, de ahogy nő, úgy lesznek újra egyre szabadabbak a szülők.

Én azt látom, hogy régen mindenki azon lovagolt, hogy túl korai volt a gyerekvállalás.

Most a régi osztálytársaim fele terhes, a másik fele meg az akar lenni, de nem megy. Amíg ők pelenkáznak, babáznak, éjszakákat virrasztanak át, addig az én gyerekeim már elég nagyok, hogy elugorjunk délután kettesben egy kávézóba, elmehessünk kettesben nyaralni, amíg ők táboroznak, és négyesben is jó kis programokat csinálhassunk, pl. sziklamászás, kalandtúra, búvárkodás.

Sőt nekik is egyre nagyobb igényük van a magánéletre és a térre, amiből az következik, hogy még többet vagyunk kettesben.

Utolsó, csak azt felejted el, hogy amikor te bajlódtál a kakis pelenkával, akkor ők élték a maguk világát, és egyszer ők is túljutnak ezen, mindegy mikor, mindenkinél ugyanannyi időt vesz igénybe, nem verseny ez!

Egyébként ismerek 2 ilyen párt is, fél-1 éves kapcsolatba gyerek, anyukának büdös a munka, az egyik a szülőknél lakik, másikat a barátja tartja ki külföldi munkából. Az apák nem foglalkoznak a gyerekkel, az anyák csüggenek rajtuk. Közben megy a sápítozás hogy egyedül miből tartanák el a babócákat mert dolgozni nem fűlik a foguk...