Lányok, milyen érzéseket váltana ki belőletek az alább helyzet?

Az oka hogy nem érzem annyira bántónak azt hogy a mostani külsőmet nem szeretik a lányok,az az hogy én is visszataszítónak tartom magam.Akárhogy is nézzük vannak olyanok akik nem akarnak felszínesek lenni de ha magunkkal sem vagyunk őszinték akkor csak megbántjuk a másikat,de legyünk őszinték,kicsit mind azok vagyunk.Nem különbözik ez attól hogy ha van valaki akit iránt egyszerűen nem érzel semmit még ha tudod is hogy semmi baj nincs vele,ezt sajnos el kell fogadnom hogy vannak összeillő és nem összeillő emberek.Az évek során nem az volt a legfájdalmasabb hogy nem találtam magamnak párt,hanem az amikor rádöbbentem hogy a baráti kapcsolatokat is befolyásolja a külső,a legtöbb sebet akkor szereztem amikor világossá vált számomra hogy csak szánalomból és sajnálatból barátkoznak velem emberek.A másik amiért még erről nem beszéltem vele az az hogy ő sajnos nem igazán tudja az ilyen helyzeteket a helyén kezelni.Mióta pár éve meghalt a nővére akivel szoros kapcsolatban volt azóta egy fal mögé van rejtve az énje akit még nem tudok megszólítani,vannak közös barátaink,akik jobban ismerik őt és velük is beszéltem erről.Sajnos az egyetlen út ahogy elnyerhetem a szívét az az hogy reménykedem benne hogy idővel talán máshogy néz majd rám.Lehet külső szemlélőknek ez ostobaságnak tűnik,de ha ismernék őt személyesen akkor minden értelmet nyer.Ha most rázúdítanám az érzelmeimet azzal nem tudna mit kezdeni.Azt hogy mekkora hatással volt rám pedig már elmondtam neki.Ha pedig talál magának valakit akivel boldog lesz,akkor azt én tiszteletben fogom tartani,még ha bele szakad is a szívem.De ha az az ember képes lesz kitölteni az űrt az ő szívében akkor úgy érzem én is boldog leszek.