Mi a fontosabb egy felnőtt, érett férfinak? A lánya vagy a nő akibe szerelmes?

Ha élete szerelme vagy,akkor te vagy fontosabb,veled éli majd le az életét,a lánya meg férjhez fog menni idővel.Neki sem az apja lesz a legfontosabb,hanem a szerelme.

Ha csak úgy összeállt veled,mert kell egy nő az életébe,akkor a lánya fontosabb.

Ha meg elvakult a szerelemtől,akkor is te.

Normális embernek a gyereke.

Tedd túl magad a dolgon, keress korban hozd illőt.

Ne hallgass az előzőekre, egyrészt emberfüggő is (de hozzáteszem, az komoly jellemhiba, ha valakinek a szerelme sokkal fontosabb a gyerekénél és akár a gyerekével valo kapcsolata kárára is a szerelmével foglalkozik sokkal többet, de ilyen is van ), másrészt annyiban igazuk van, hogy a gyerek a husod és véred, akiért felelősséggel tartozol egy életen át. De a két dolog nem ugyanaz, nem helyettesitik egymást, a boldogsághoz mindkettőre szükség van, ne ugy fogd ezt fel, hogy a gyerekkel versenyezni kell. Nem egy kategoria a kettő. Nem ugyanaz a sportág, igy nem is lehet versenyeztetni őket . MÁS a kettő. Szerintem egy hiteles embernek, akire fel tudok nézni, mindkettő fontos, "egyformán" és másképp. Tudod, ha tőled lenne gyereke , az is fura lenne, ha a saját gyerekeddel kezdenél versenyezni. Vagy gondolj bele, ha normális pasi és jo a kapcsolata a szüleivel (nyilván ez csak azokra igaz, akiket szeretnek a szülei, nem alkeszok, nem adták árvaházba..stb.,hanem becsülettel felnevelték) , akkor ezzel az erővel a szüleivel is versenyezhetnél. Vagy a barátaival. Vagy a volt szerelmeivel.

Én maximum a volt szerelmekkel szemben érezném magam igy, ha olyanok lettek volna és még mindig jelentenének neki valamit. De a gyerek az más.

És tudod mit ? Szerintem nagy szerencsés van, hogy már nem kisbaba vagy kisgyerek a lánya ! El tudod képzelni, mennyivel nehezebb helyzet lenne, ha egy totyogo miatt nem tudna rád előg figyelmet forditani ? Mert egy tinédzser már kész felnőtt, nincs is szüksége már a szüleire, épp leváloban van roluk, egyszer neki sem a szülei lesznek már a legfontosabbak, hanem a pasik, a barátok, aztán a férje, a saját gyerekei. Szoval megértem, hogy nem örülsz a helyzetnek, de ahhoz képest szerencséd van, hogy nem egy kisgyerekes apukával akadtál össze. ja, és ha tőled lenne most gyereke, ugyanezek a dolgok lejátszodnának bennetek, hogy már a gyerek az első, nem ti egymásnak és ez még igy lesz legalább gimis koráig.. utána majd elkezd leválni rolatok...

ezt ne problémakánt éld meg ! ez egy feladat és lehetőség az élettől, hogy fejlődj és tapasztalj ! élj vele ! ha most nem teszed meg, majd jön megint egy hasonlo helyzet, és akkor is rosszul fogod magad érezni.

itt a remek alkalom, hogy megtanulj kezelni egy számodra uj és nehéz helyzetet. hidd el, nem olyan rossz ez, mint most gondolod. és tényleg ezerszer jobb, mintha egy pici gyereke lenne, aki leköti a szülők összes energiáját. ő már egy különállo ember, leváloban van a szüleiről. igy sokkal szabadabb a ti kapcsolatotok is. ne légy féltékeny egy apa-lánya kapcsolatra, mert ezzel az erővel a szüleire vagy más emberi kapcsolataira is lehetnél az. butaság. teljesen más érzés a kettő.

Nyilvan a gyereke. Gondolj bele, mikor majd veled lesz gyereke, neked is egyertelmu hogy a gyerek legyen neki az elso nem?

Ha gyerekes ferfival kezdesz, akkor ezt szem elott kell tartni: van egy gyereke, azzal egyutt el kell fogadni - vagy sehogy. Ne kezdj a gyerekkel versenyezni, mert mindenkepp te veszitesz.

32f (2gyerek apja)