Miért nem számít erénynek az, ha valakinek nem volt még barátnője vagy barátja?

Nem a férfi vagy nőgyűlölőkre gondolok vagy a teszetoszaságra, bénaságra, hanem arra, hogy folyamatosan kereste a számára megfelelőt és nem érte be mindenkivel. Ez miért rosszabb, mint akinek volt egy pár párkapcsolata ami úgyis szakítással végződött. Az a normális, ha két ember tényleg azért van együtt, mert nagyon is tetszenek egymásnak, szépen őszintén beszélgetnek, megbíznak egymásban és nem érdekből vannak együtt. Azt megértem, hogy vannak mentálisan beteg vagy teszetosza embere, de nem minden párkapcsolat nélküli ember ilyen.