Hogyan enyhítsem ezt az érzés? Olyan mintha a szívemet is vitte volna.

Párommal már rég távkapcsolatban vagyunk, először azért hogy sikerüljön egy saját kis lakásba beköltöznünk, most pedig azért muszáj neki tőlem távol lenni hogy az adósságot ki tudja fizetni.

Tudom hogy azért hogy kettőnk élete jobb legyen azért van távol, de minden elválás nehéz és fájdalmas.

9 napig itthon volt velem, nagyon jó volt, bár így is adódtak kettőnk közt viták de addig tartott. Ma reggel ismét útra kelt. Ráadásul a saját autójával ment, így dupla aggódás hogy ne essen baja, és addig idegeskedem míg oda nem ér. De még a magány és fájdalom hogy ismét itt hagyott nagyon nehéz számomra.

Már az egész lakás ragyog, és egyszerűen nem tudok magammal mit kezdeni, letargikus hangulatba kerültem.

Akik hasonló cipőben vannak azok hogy bírják ezt a búcsúzkodást, ezt a hiányérzetet??