Ti hogyan léptetek túl az első igazi nagy szerelmeteken?

Magán a szakításon már könnyen, mert amikor odáig eljutottunk, halott ügy volt a kapcsolat (az ehhez vezető út kvára fájt). Nem szenvedtem, hogy még mindig szeretném vagy ilyesmi.

Hozzátenném, hogy idegbeteg, lelki terrorizálós barátnőm volt, aki már megkeserítette az életem, ezért jó volt tőle megválni. A szakítás után is zaklatott egy ideig.

Engem hirtelen ért a szakítás, semmi erre utaló jel nem volt, szóval a sokk az még nagyon sokáig kitartott részemről. Csodálatos kapcsolat volt, csak kár, hogy úgy ért véget, mintha a Mona Lisát hirtelen félbevágnád egy ollóval- hirtelen, élesen, fájdalmasan. És véglegesen, nem jártunk össze utána, meg semmi. Nagyon fájt és nagyon nehezen tudtam magam túltenni rajta.

Kb 3 hónapig bőgtem, de igyekeztem minél többet lenni a barátnőimmel, szórakozni járni, nem azért, hogy ismerkedjek, hanem csak hogy eltereljem a figyelmem, a gondolataim. Bár elismerem, akkor egyszer, kínomban, megpróbáltam egy búfelejtő kapcsolatot, nagyon nem jött össze, 2 hétig se tartott, és tömény szenvedés volt. Soha többet olyat, és nem is ajánlom senkinek. Nem segít, csak bűntudata lesz az embernek. Az után megismerkedtem egy sráccal, egészen kicsit még talán tényleg tetszett is, de inkább bemeséltem magamnak, hogy odavagyok érte, akárhányszor eszembe jutott az ex- és ez gyakran volt-, mindig tudatosan ráerőszakoltam a gondolataim, hogy az új srác körül forogjanak. Valamennyire segített, már szinte normális voltam, lett új pasim. Nem voltam szerelmes, még mindig hiányzott az ex, de végülis, jó volt időtöltésnek és elterelni a gondolataim. Csúnya dolog volt, nem is vagyok rá büszke, de abban az évben jöttem el egyetemre, másik országba, és a nyár elején kezdődött a "kapcsolatunk", szóval eleve jövője nem is lehetett volna- bár amiatt nem szakítottunk, hogy eljöttem-, na meg ő sem igazán szeretett, a jelek szerint legalábbis, mert kb 2 hónapja jöttem el otthonról, amikor már szakítottunk is, vagy egy hónapja volt másik barátnője IS.

De addigra már, új környezet, csomó új ismerős, pörgés, nagyváros, minden ilyen dolog, meg az eltelt több, mint egy év azóta, nos, az segített, és legközelebb már úgy lett barátom, hogy a múltat teljesen lezártam, és egy újabb, nagy szerelem vehette kezdetét. Azóta már annak is vége, de az volt az a pont, amikor már egyértelmű volt, hogy túl vagyok az első nagy szerelmen- kb 1 hónapja jártunk, amikor jött az újév, és én valahogy egy társaságba keveredtem az exszel, a teljes újévet vele, az új barátnőjével, és még 20 másik emberrel töltöttem. És nem éreztem sajnálaton kívül mást, mert sajnos az eltelt idő alatt ő nagyon nem az előnyére változott, és ezt őszintén sajnáltam. Ez már feltette az i-re a pontot, és tényleg tiszta szívvel bonyolódtam bele egy másik szerelembe.