Miért vagyok ennyire reménytelen eset?

Sajnos szégyen, amit le fogok írni, de ez az igazság. A legtöbb ember 13-18 éves kora között csókolózik először, nálam ez kitolódott 30 éves koromra.Ez arra vezethető vissza, hogy gyerekkoromtól kezdve nagyon félek a testi kontaktustól. Rendkívül félénk vagyok, amikor szóba kerülne a csókolózás. Ennek ellenére két évig volt barátnőm, most attól tartok, hogy ha újra lenne, megint ugyanaz a félelem kerítene hatalmába. Nem tudom, miért lehet az, hogy amikor intimebb dologra kerülne a sor, hatalmas félelem lesz úrrá rajtam, nem merek kezdeményezni, félek, hogy elrontom. Nem igazán tudom, mit tehetnék ezen gyermeteg dolog ellen. Gondolom hasonlót nem ismertetek. Volt olyan félelmem is, hogy elhúzza magát vagy pofon vág. Már a kezeimet tördelem, hozzá lökődnék, megérinteném, de valami eltántorít. Valóban nem hiszem, hogy találkoztatok még ekkora idióta emberrel felnőtt létére. Utoljára még egy magyarázat: annyira elégedetlen vagyok a külsőmmel, hogy attól is félek, azt mondja majd, hogy nekem ki sem lenne szabad menni az utcára ilyen kinézéssel. (főleg, ha csinos a lány). Ez megint szerintem korábbi verbális sérülések utóhatásai. Kamaszkoromban mondta nekem valaki, hogy ha idézem "ilyen fejem lenne, már rég bukósisakkal járnék az utcán" Valami oka csak van, hogy ezt kimondták.