Lányok mit gondoltok?

Az életem során "több" hosszú kapcsolatom volt, de valahogy egyik sem tudott beteljesedni úgy ahogy azt vártam. A volt barátnőim hamar szerelmesek lettek és már az elején hosszú távú jövőt terveztek. Ami engem több szempontból is frusztrált:

1, Korainak tartottam ezt a fajta naivságot, hisz az élet ennél sokkal több dologból áll mintsem, hogy sorsokról, gyermek életekről, hűségről döntsünk hónapok-hetek távlatában.

2, Komolytalannak kezdtem érezni őt.

3, Semmi kivetni való nincs a leányzóban, értelmes, csinos, jószívű, gondoskodó. Épp ezért nem tudnám bántani. De sajnos mindig meg teszem, mert számomra fontos az őszinteség...

4, Sexuális vágyaim alábbhagytak, pedig még nem is éltem őket ki teljesen.

Természeseten ezekről finoman próbálok beszélni, de csupán olaj a tűzre. Előjön a nőkből a megfelelési ösztön ami meg aztán mindent elront. Teljesen alárendeli magát nekem, mindent megpróbál megtenni, hogy megtartson és megőli saját magából a tüzet amiért az elején megszerettem. (Pedig nekem pont arra lenne szükségem. Egy határozott erős nőre aki nem hagyja magát betörni.) Hiába az uralkodó jegyek, oroszlán, kos. Az elején minden jól alakul aztán úgyérzem, hogy visszaélek a hatalmammal és én irányítok. Ami meg csupán abból áll nálam, hogy őszinte vagyok, sajnos akkor is amikor egy ruha tényleg nem áll neki jól. Ez pedig elveszi az önbizalmát és elkezdődik a visszafordíthatatlan.

Nem vagyok ez a pátyolgatós nyugtatgatós típus ilyen jelentéktelen dolgok kapcsán.

Tudom most sokan azt gondoljátok, hogy egyszerűen csak félek az elkötelezettségtől és egy önző gyerekként próbálom ezeket áthidalni és eszközként használni arra, hogy távol tartsam magamtól azokat akik szeretnek. Pedig ez nem így van, pontosan tudom mikor mit gondol és mit érez, mit szeret és mit nem. De mégsem érzem, hogy ő lenne az igazi.

Eddig egy 4éves, egy 2 éves, és egy másfél éves kapcsolatom volt. Valamint az első ami 9 hónapig tartott. Kisebb kapcsolatok is voltak de azok csupán tapasztalati horderővel bírnak! :)

Lányok, honnan tudjátok ha ő az igazi? Hogy tudjátok ezt kijelenteni?

Az őszinteség pedig miért fáj annyira nektek?