A szerelem, vonzalom miért ilyen igazságtalan?

Ahhh... Az élet nem mindig fer. ÉS? Az a férfi akinek van nője jobban eltudta adni magát. Ennyi!

22/F

Az onbizalomhianyon lehet dolgozni, onismerettel, az elet egyeb teruletein valo sikerelmenyek szerzesevel, kitartassal.

A felenkseg is orvosolhato, vagy legalabbis minimalizalhato. Onmagaban nem baj e felenkseg, amig nem koros nem a harsany, porgos noket kell megkozeliteni, hanem a hasonlo tipust.

Anyucipicifia-effektus viszont abszolut elfogadhatatlan, 30 evesen plane.

A legtöbb nő családot akar, gyerekeket, otthont. Mindennek megteremtéséhez a mai világban kell bizonyos határozottság, talpraesettség, erő. A gyerekneveléshez is társ kell. Nem egy nagyra nőtt cukika, bucika, félős kisfiú, akinek a mami a legfontosabb.

Más lapra tartoznak, azok a nők, akik tűrik, hogy verjék őket.

Náluk lelkileg valami gubanc van. Vagy gyerekkorukban sérültek, ilyen családban nőttek fel, azt hiszik, hogy ez a természetes, vagy szélsőségesen tehetetlenek, nem képesek megállni a saját lábukon és inkább eltűrik a bántalmazást is.

Rengeteg a lelki gubancos ember, noben, ferfiban egyarant.. De egy kisfiut max egy olyan lelki gubanccal elo no fog elfogadni, akiben tulteng az anyaskodo oszton es emellett elturi, hogy orok masodik legyen. Ritka, de bizonyara letezik.

A kerdes inkabb az, miert nincs egy harmincas pasinak igenye arra, hogy levaljon anyuci szoknyajarol, miert nem latja, mennyire iszonyat szanalmas egy ilyen ember.. Miert nem valtoztat.

Azokat a noket sem ertem, akik bantalmazo kapcsolatban vannak, tisztelet, szeretet nelkul, megalazasban, rongybabakent elnek. Mindenkinek onmagaban van a kulcs ahhoz, hogy valtoztasson a helyzeten.

Szomoru.

Az a baj, hogy az ilyen kis félénk kisfiúkat az anyáskodó, dominánsabb nők talán még szeretnék is, de ők meg azt nem fogják eltűrni, hogy anyuka mellett nem rúghatnak labdába.

Tehát egyértelműen fel kellene nőni egy normálisan működő kapcsolathoz.