Járnátok olyan férfival, aki 30 fölött még a szüleivel él?

Nos, én és a párom 7 éve vagyunk együtt, és még ő is a szüleivel él, én pedig az anyukámmal. Sajnos van köztünk 60 km, egyelőre engem és őt is a saját lakhelyünkre köt a munkánk. De mostmár egyre jobban érik a dolog, hogy összeköltözzünk.

Azonban ez ma (főleg itt vidéken) nagyon nehéz!!

Mi sem bírunk egyszerűen annyit félre tenni, hogy tudjunk venni saját házat, így valószínűleg majd hitel lesz belőle. A másik pedig, hogy valamelyikünknek fel kell majd adnia a biztos állását.

Szóval csak azt akartam mondani ezzel, hogy a körülmények nagyon fontosak! Mi azért vagyunk még így, mert így tudunk félretenni, illetve a szüleinknek is adni pénzt. Azonban már érzelmileg nagyon nehéz, hogy csak hétvégén láthatjuk egymást.

Én 27 éves lány vagyok, a párom pedig 30 éves.

#5

pont ezt írtam volna én is

Nem az a baj ha otthon lakik valaki, hanem az, ha kisgyerekként is viselkedik (és sajnos ez a leggyakoribb). Én nagyon hamar, még gyerekként elkerültem otthonról családi okok miatt, nem volt választási lehetőségem. Muszáj volt egyedül megteremtenem magamnak mindent, úgy hogy mellette albérletet fizettem. Nem volt egyszerű, az életem a munkáról szólt. Vannak olyan férfiak, akik tényleg azért élnek otthon, mert így akarnak minél hamarabb sokat spórolni, vagy mert betegek a szüleik, ez teljesen más. De van olyan 30 éves kollégám aki helyett a mai napig mindent megcsinál az édesanyja. Megtakarítja a cipőjét, bevásárol helyette, ebédet csomagol, mos-vasal, mindent amit el lehet képzelni. A 30 éves kisfiú meg ül otthon és számítógépes játékokkal köti le magát. Ilyennek sose lennék a második anyja.

30 N