Érzett már valaki ilyesmit valaki iránt és ha igen, mi lett a vége?

Nem hazudok, őrülten szerelmes voltam egy olyan valakibe, akinél esélyem sem volt. Tudtam hogy el kell felejtenem, de hiába próbáltam, nem tudtam, gondoltam az idő segít.

Időközben megismertem valakit, aki első ránézésre egyáltalán nem tetszett, de amikor láttam a tekintetét, belenéztem a szemébe, furcsa érzés fogott el, mintha már ismerném őt. Valamiért tudtam hogy ő teljesen más ember, nagyon jó ember. Nagyon zavarban voltam előtte. Ha kicsit közelebb jött hozzám, rendszerint elvörösödtem, melegem lett, leizzadtam és ideges lettem ha belemászott az aurámba. Pedig másoknál nem zavar ha véletlenül kicsit közelebb jön.

Teljesen más külsővel rendelkező férfiról van szó, mint akikkel előtte dolgom volt: Pocakos pasi, alacsony is (mint én). Valamiért féltem a közvetlen közelében lenni, de titokban mindig örültem ha tudtam hogy látni fogom, csak a közelembe ne jöjjön - gondoltam én. Vonzódtam hozzá nagyon testileg-lelkileg.

Beszélgetni beszélgettünk párszor, bár az igazat megvallva, nem foglalkoztam vele túlságosan, mert teljesen más magánéleti problémáim voltam, valahogy minden összejött (szüleim, barátaim, egészség, minden).

Viszont valahogy éreztem és tudtam hogy csalódott, amikor azt remélte hogy lát engem és összefutunk.

Ő volt az a személy akinek megtudtam nyílni teljesen, mindenféle álarc nélkül tudtam vele beszélgetni, de mindig zavarba hozott, nagyon ideges voltam ha a közelemben volt.

Szépen lassan ráébredtem hogy milyen fontos nekem ez a férfi, megszerettem őt, beleszerettem, de egészen máshogyan mint ahogy az előző férfi(aka)t szerettem. Őket őrülten, akiről részletesen írtam most, őt olyan "csendesebben", de mélyebben.

Neki is szimpatikus vagyok már első perctől fogva, ahogy észrevettem.

Járt már valaki hasonlóan mint én?

Szerelem ez, vagy csak fellángolás?

Én tényleg nem tudom eldönteni, mert teljesen másmilyen érzések ezek amiket előtte éreztem.