Nők, ha nincs pasitok, akkor nyitottak lennétek, ha egy pasi, akit ismertek, kapcsolatot akarna veletek?

Ha amúgy bejön emberileg, akkor természetesen. A legjobb helyzet olyannal ismerkedni, akit már valamennyire ismerek. (A barátommal nagyjából így jöttünk össze... ismertük egymást társaságból, aztán elkezdtünk kettesben találkozgatni. A második randin össze is jöttünk, és azóta nagyon jól megvagyunk.)

Én pont azt kedveltem, ha szingli voltam és ismert, addig sima baráti kapcsolatból lett párkapcsolat :) Ismeretlenekkel sokat buktam néha. Viszont csak akkor jöttem össze vele, ha meg volt a vonzódás, kölcsönös szerelem, kémia stb... viszont volt olyan, hogy rendkívül cuki, aranyos pasi próbálkozott, de nem kellett, mert nem vonzódtam hozzá. Szóval ez kell :)

# 2: Igen, ez így van. Viszont hozzáteszem, hogy korábban a barátomat semlegesnek tekintettem, tehát nem vonzódtam hozzá, de nem is taszított. Viszont amikor elkezdtünk találkozgatni, nagyon megvolt a közös hullámhossz köztünk, ezért kezdtem el hozzá vonzódni. Azóta viszont nagyon...

Csak ha elég jól néz ki.

Az én barátomat kifejezetten utáltam, aztán összebarátkoztunk, egy ideig ment a huza-vona, majd kialakult a párkapcsolat. De ehhez kellett az, hogy jobban megismerjem és legyen köztünk vonzalom. Engem is elutasítottak már, én is más férfit, mert hiába hozta volna le nekem a csillagokat, gondoskodó lett volna, önálló, dolgozó, de egyszerűen nem lettem szerelmes belé, nem ment...

Ez a legjobb szerintem. :)

Nem, mert csak olyanokkal járok akibe szerelmes vagyok. Ha ismerem a pasit régebbről, akkor ha eddig nem éreztem iránta semmit, akkor ez nagy valószínűséggel egy sétától nem fog megváltozni.

Persze ha tetszik belsore (az a legfontosabb) meg nem rossz kulsore,en a gyerekkorombol ismert haveromba estem bele,pedig egyaltalan nem az esetem. L.