Nem tudom, pontosan mi történt. Belezúgtam volna egy fikcionális karakterbe?

A kérdésem illik is a kategóriába, és nem is. Ezt tartom leghelyénvalóbbnak, ne haragudjon, aki nem ért ezzel egyet.

Mielőtt bárki elkezdene bombázni buta, sztereotípia GYK válaszoló stílusban, el kell mondanom, hogy bár ez nagyon nem hétköznapi, normális vagyok. Ha úgy tetszik, értelmes.

Nos. A történetemet annyival indítanám, hogy világéletemben válogatós voltam. Hogy elkerüljük a félreértéseket, 19/L vagyok. A mostani barátommal 15 évesen jöttem össze, ő három évvel idősebb. Mindig érettebb voltam a koromnál, ezért ez persze sosem tűnt fel. Ő volt az első, és azóta is az egyetlen fiú, férfi, aki illik hozzám.

Csakhogy a dolognak hátránya is van: sosem tudtam, milyen mással. Mert mindig is féltem, hogy máshoz nem tudnék hozzászokni. A mai napig is mély szerelmet érzek iránta, ebben biztos vagyok, de nagyobb problémáink is voltak már mint az átlagnak, így merült fel bennem ez a kérdés - hogy ezt se értse félre senki. Pont ezért már nem foglalkozom ezzel a butasággal és inkább örülök, hogy rá találtam.

Csakhogy akadt egy probléma. Elkezdtem játszani egy játékkal (a játék címéről, és a szereplőről inkább nem beszélnék), amiben van egy srác karakter, aki elképesztően megfogott. Amíg a párommal nem voltam együtt, sokat gondolkodtam, hogy egy ilyen fiú lenne nekem az ideális. A "tökéletes". A játék nem tetszett, de folytattam, mert ő benne volt. Mostanra képtelen vagyok nem gondolni erre. Elképzelni vele szituációkat, és hogy milyen lenne, ha élne; és valahogy mindig boldogsággal tölt el ez a téma. Minden tekintetben megtestesíti a számomra tökéletes párt, mind külsőleg, mind belsőleg, részletről részletre.

Köze lehet ennek bármilyen pszichés vagy mentális problémához? Mert én már tényleg nem értem, mi történik, és megijeszt. Lehet, hogy megváltozott, amit a párom iránt érzek?

Még egyszer elmondanám, ha nem tudsz a kérdésre válaszolni (és persze emberi módon), inkább meg se tedd. Köszönöm.