Mit tegyek, mire gondoljak szerintetek ilyen esetben?

De nincs vele semmi problemam, nagyon szeretem, nem akarok mast, jobbat, nem nezek masokat, mert tudom, hogy ennel jobb nem lehet, ennel jobbat nem kapnek semmilyen tekintetbe es nem is kellene, de megis van ez az erzes, nem tudom miert. Talan azt szeretnem, ha nem most hanem par evvel kesobb ismerkedunk meg es akkor mar terveznem az eskuvot. Egyszeruen nem ertem mi tortenik, lehet hogy azert van mert meg valojavan nem akarok lekomolyodni es megallapodni valaki mellett, mert ugy erzem keveset eltem? De annyira szeretem, hogy nem tudnam azt csinalni, hogy szuneteljunk vagy valami, de megis nyomasztanak a fura gondolatok.

Egyszeruen ugy erzem, hogy emiatt nem tudnek osszehazasodni vele, mert mindig zavarna, pedig elmondhatatlanul szeretem.

Az a baj, hogy ha nem szeretnem ennyire, vagy barmifele gond is lenne kozottunk, tenyleg barmi, akkor meg lehet megertenem, hogy ez igy nem lesz jo majd, es rajonnek, hogy jobb ha vege lesz, de tulsagosan szeretem, es semmi gond meg nem merult fel semmiben, es nem tudnek szakitani vele. Ha nem gondolok a problemamra, akkor elfelejtem rovidebb idore, de mondjuk 3-4 het mulva megitn felvillan bennem, es egyre jobban kezdem azt errezni, hogy pl hazassag utan is ott lebegne stb. Azt szeretnem, ha mondjuk 5-6 evvel kesobb ismerkedunk meg, es latjuk, hogy minden milyen jo, hamar meghazasodunk es boldogan elunk a vegzetekig. Szoval nagyon rossz most, mert nem tudok lemondani rola, de megis ugy erzem, hogy ez a gondolat nem tud egyhamar kimenni a fejembol, es rajottem, hogy meg tul bizonytalan a jovo, nem akarok a kozeljovoben hazasodni, es ezert felek, hogy a kapcsolatunk csak egyre jobban elmelyul az idok folyaman, es ha nem alakul legvegul jol akkor majd meg rosszab lesz a helyzet mint most.