Nem tudok szembe nézni a dologgal! Hogy tegyem? Vagy mit lehetne tenni? Kimenjek hozzá?

Van egy srác. Nagyon szeretem! Együtt is voltunk itt Pesten, most fél éve, hogy együtt vagyunk. Két hónapja ki kellett mennie külföldre.

Akkor is többször rákérdeztem, hogy mi legyen, abbahagyjuk-e vagy folytassuk.

Nem mondta, hogy hagyjuk abba.

Utána is ugyanúgy viselkedett velem. Azt hittem az lesz a legnagyobb probléma, hogy hogyan tudjuk megoldani a találkozást, de nem. Kimehetnék hozzá ösztöndíjjal, találtam munkát, amivel két hetente ki tudtam volna menni hozzá. Tehát ezzel nincs gond.

Olyan szituációkban is keresett! Barátainak is kihangosított, csak akkor nem volt elérhető, ha lemerült. Soha senki nem bánt még velem, úgy, mint ő. Viszont: két hete nagyon elkezdett hanyagolni! Ráírok, megnézi és nem válaszol. Felhívom és nem veszi fel.

Szerintem nem akarja velem folytatni, esetleg van valakije. Ezeket meg kellene beszélnünk! De nem tudnám feldolgozni, ha azt mondaná, hogy hagyjuk abba (eddig minden egyes nap azon dolgoztam, hogy tudjunk találkozni és meg is oldottam!).

Tudnátok bátorítást adni, hogy megbeszéljük a dolgokat? (nem lecs*szést!) (Nagyon szeretem, rossz, hogy élőben nem tudunk találkozni - ha azt mondja holnap menjek, akkor holnap mennék hozzá - és így kell rákérdeznem, nem tudom hogy tudnám feldolgozni, nagyon nehéz!)