Ha elhagy benneteket valaki akibe szerelmesek vagytok, akkor a hiányérzet elmúlik egy idő után magától, vagy majd csak akkor ha valaki legalább olyan fontos lesz az életetekben mint ő volt?

A hozzáállásodtól függ. Könnyű egy hirtelen véget érő kapcsolat utáni mocsárban ücsörögni. Volt nagyon fiatal koromban hasonló élményem, pár hete is hasonló helyzetben vagyok.:) Én edzek, kitöltöm a napom minden percét valamivel, sok kisebb nagyobb szakítás után egyértelműen tudom mondani, hogy tényleg csak rajtad múlik, mennyire kaparod magad össze. Egyrészt ugye az idő amit hasznosan magaddal töltesz. Sport, új hobbi, tanulás/munka, sikerek az életben, ettől érzed, hogy megtudsz állni a saját lábadon, picit függetlenebb leszel.

Erre jön rá, hogy újra nyitsz, ismerkedsz, és felülíródnak azok a szép emlékek. Nem biztos, hogy az első srác lesz ekkora hatással(vagy lány), nagyon sokszor vissza is eshetsz, de ahogy magadtól elengeded a fájdalmat (Punnany - Engedd el), és kitöltöd az űrt magadban, egyre könnyebb és könnyebb lesz.:)

Sok sikert!

Engem már hagyott el az a fiú aki a mindenem volt.

Borzalmasan üresnek éreztem magam, és még most is szeretem, várok rá, és hiányzik. Még mindig a mindenem.

De ez már nem most történt, viszont én még minden nap gondolok rá, és a hiányérzet még mindig bennem van.

Nem tudom mikor múlik el...de nagyon rossz.

Erre én is kíváncsi vagyok, mert nekem lassan 4 éve, hogy vége de nem tudok túllépni.

Ha személyesen összefutnék vele összezuhannék megint.

Lelkileg rengeteget segített, sokszor átolvastam őket. Még most is nagyon nehéz, és tapasztalatból írom le, hogy mit érzek, hogy esetleg a hasonló cipőben járóknak vigaszt nyújtson: 2 hét telt el, borzalmasan érzem magam sokszor, de néha jobb. Ki kell mozdulni barátokkal, sokat beszélgetni, kiírni-kibeszélni magunkból a dolgokat, mindent, ami bánt és akkor, amikor bánt. Ugyanez a sírással is: nem szabad visszafojtani, bár furcsa, mert belül sírok, ami rosszabb, mert nem tudom kiadni, csak nagyon ritkán. De próbálkozni kell, ismerkedni, nem feltétlenül komoly kapcsolat, szex vagy egyebek céljából, hanem azért, hogy megismerjünk más embereket a másik nemből, megértésre vagy más meglátású válaszokra találjunk és igenis, meg kell kapni a kíméletlen véleményeket is. Üzenném annak a válaszadónak, aki arról írt, hogy nem becsültem meg ezt a fiút és ittam és stb., hogy lehet, részben igaza van, de abban nem, hogy nem becsültem meg. Minden percét, pillanatát becsültem a kapcsolatunknak, 0-24-ben szinte szó szerint azon gondolkodtam, hogyan tehetném még boldogabbá, mivel lephetném meg, mi tetszik neki, mit szeret, stb. Összeszedetlen válasz, tudom, de ilyenkor zilált az ember lelkileg. Én legalábbis az vagyok; szeretnék kötődni valakihez, de közben nem vagyok rá képes. Nem akarok lealacsonyodni az egyéjszakás lányok színvonalára, még akkor sem, ha jól esne. Az én példám: egy török sráccal beszélgettem órákig kávézókban, csókolóztunk, tényleg jó volt a lelkemnek, de többet nem akartam. Megszakadt a dolog két röpke nap után. És innen jöttem rá, hogy még sebezhető vagyok, mert két nap után miért fáj az ő hiánya is? Vigyázzatok elhagyott emberek, ne hagyjátok kihasználni magatokat, én sem hagyom. Egyébként egyéb forrásokból tudomást szereztem az exemről, és koránt sincs jól. Ma pedig felébredtem, és eszembe ötlött a "válasz"!! A szakítás előtt a barátom rengetegszer mondta, hogy boldog életet fog nekem biztosítani (ezt mindig mondta), de tépelődött, elmesélte, hogy a nagynénje mostanában új férfiak után koslat 25 év házasság után, mert úgy érzi, nem élte ki magát. Az exem sokat mondta, hogy mennyire fél attól, hogy velem is ez lesz, és ha valaha szakítunk, örökké azt fogja remélni, hogy egyszer újra együtt leszünk. Azt hiszem, vagy ő akarja kiélni magát vagy megijedt a látott tapasztalat alapján. De ez már mindegy is.

Köszönöm mindenkinek a kedves szavakat, és minden elhagyott, szomorú embernek szívből, szeretetből küldeném Stingtől a Brand new day című számot.

Sírásra pedig Whitney Houston-tól az I have nothing-ot.

Lehet, fletnisnek tartotok, de itt a Sting szám szövege. 10 éve a "himnuszom" és végül beteljesült...

Sok sikert mindenkinek, és köszönöm a sok kedves szót, szívből. Nagyon kedvesek vagytok! Próbálkozzunk...

"Sting: Brand new day

Hányan vannak itt közületek

Akiket megsebzett valamilyen szerelem?

És hányszor esküdtetek meg rá

Hogy nem szerettek soha többé?

Mennyi magányos, álmatlan éjszaka?

Mennyi hazugság, mennyi harc?

És miért szeretnéd

Ismét kitenni magadat mindennek?

A szerelem fáj, hallom szavaitok

A szerelemnek könyörtelen és kegyetlen módja van arra,

Hogy visszafizesse minden hited, ami valaha is benned élt

Hogyan lehet az, hogy amire a legnagyobb szükséged van

Olyan érzéssel tölt el, mintha csak egy szellem volnál?

Soha nem akarsz olyan szomorú és elveszett lenni megint

Egy nap majd belenézel

Esõs idõben egy réges-régi könyvbe

S meglátsz róla egy fényképet, amint rád mosolyog

Mikor még együtt voltatok

Sétálhatsz lenn az utcán

És mivel találkozol véletlenül,

Mint ugyanazzal a régi mosollyal, mely a fejedben járt egész nap?

Miért nem állítjuk az órát nullára, édesem

Eladom a részvényeket és elköltjük az összes pénzt

Elkezdünk egy vadonatúj napot

Állítsuk vissza az órát teljesen

Vajon visszafogad-e majd engem

Vadonatúj módon gondolkozom

Állítsd az órát nullára, nõvérem

Sohasem fogod megtudni, mennyire hiányzott nekem

Elkezdek egy vadonatúj napot

Állítsd az órát nullára, fõnök

Széles a folyó, majd mi átússzuk

Elkezdünk egy vadonatúj napot

Veled is megtörténhet,

Ahogyan megtörtént velem is,

Egyszerûen nincs ellene védettség

Nincs biztosíték.

Azt mondom, a szerelem olyan hatalom, hogyha benne találnád magadat

Szükséged lesz némi gondolkodási idõre

Válaszolod, baby várj egy percet, várj egy percet

Várj egy percet, várj egy percet

Várj egy percet, várj egy percet

Állítsd az órát nullára, édesem

Eladom a részvényeket és elköltjük az összes pénzt

Elkezdünk egy vadonatúj napot

Állítsd az órát nullára, hékás

Könyörgöm neki, fogadjon vissza engem

Vadonatúj módon gondolkozom

Állítsd az órát nullára, fõnök

Széles a folyó, majd mi átússzuk

Elkezdõdik egy vadonatúj nap

Állítsd az órát nullára, haver

Nem akarok régimódi lenni

Elkezdünk egy vadonatúj napot

Én vagyok a ritmus a dallamodban

Én vagyok a Nap és te a Hold

Én vagyok a denevér és te a barlang

Te vagy a tengerpart és én a hullám

Én vagyok az eke és te a föld

Te vagy a kesztyû és én a kéz

Én vagyok a vonat és te az állomás

Én vagyok a nemzeted zászlórúdja

Én vagyok a jelen a jövõdhöz

Te vagy a seb és én a varrat

Te vagy a mágnes a pólusomhoz

Én vagyok az ördög a lelkedben

Te vagy az iskolás és én a tanár

Te vagy a templom és én a prédikátor

Te vagy a virág és én az esõ

Te vagy az alagút és én a vonat

Álljon fel az összes szerelmes a Földön

Álljatok fel, és legyen megszámlálva minden fiú és minden lány

Álljon fel az összes szerelmes a Földön

Elkezdünk egy vadonatúj napot

Te vagy a termése a vetésemnek

Te vagy az összegzése az egyenletemnek

Én vagyok a válasz a kérdésedre

Hogyha megfogadod a tanácsomat

Meg tudjuk fordítani ezt a hajót

És felfelé mehetünk, lefelé helyett

Te vagy a serpenyõ és én a nyél

Te vagy a láng és én a gyertya

Álljon fel az összes szerelmes a Földön

Álljatok fel, és legyen megszámlálva minden fiú és minden lány

Álljon fel az összes szerelmes a Földön

Elkezdünk egy vadonatúj napot "

És nem, nem múlik el a hiányérzet, egyelőre legalábbis azt érzem, hogy soha, senkit nem fogok tudni úgy szeretni és megbízni sem fogok tudni már senkiben. De kedves kérdező, próbálj felállni a padlóról, próbálkozni kell, másként nem megy... :( Tarts ki!!!!

bocsánat, előző vagyok, és a párom 8 év és két és fél év jegyesség után hagyott ott. itt az én "sztorim":

23 éves lány vagyok. (Ex)párommal 15 éves korunkban jöttünk össze, ő 17 volt, túl két komolytalan, 1-2 hónapos kapcsolaton. Társkeresőn ismerkedtünk meg, de majd' egy évig csak kerülgettük egymást, meghallgattam a "csajproblémáit", közben pedig egyre erősebb vonzalmat éreztem a személye iránt és reménykedtem... 2007. február 9-én, sok, általam lemondott randi után megtörtént az első találkozás. Járás lett belőle, nekem ő volt az első csók és szexualitás szempontjából (utóbbiból neki is én). Teltek az évek, egyre jobban szerettük egymást. 4 éve volt egy félrekacsintása, nem testileg, hanem lelkileg, de túlléptünk rajta, megoldottuk. 2012 szeptemberében váratlanul eljegyzett, előtte és utána is rengetegszer mondta, hogy velem szeretné leélni az életét, ahogy a szülei is, és bennem talált meg mindent érzelmileg és szexuálisan. Mindez tökéletesen működött, egészen 2-3 hónappal ezelőttig. Édesanyámnak volt egy komoly műtétje, Ő mindig mellettem volt végig és támogatott, ahogy 16 évesen Édesapám halálakor és két éve Nagypapám elvesztésekor.

Az egész életemet köré építettem, együtt terveztünk mindent, hogy a 9. évfordulónkat már saját otthonban töltjük, ketten. Ezt sem én erőltettem, ő akarta és boldog voltam, hogy ilyen társra találtam.

Szóval az őszi (Édesanyám) operációja után padlóra kerültem emiatt és az egyetem miatt is. Inni kezdtem és gyógyszert szedni. Ő akkor is támogatott, és én tudtam, tartozom neki és magamnak azzal, hogy ezzel felhagyjak.

Volt egy születésnap decemberben, a legjobb barátjáé, ahová betegség miatt nem tudtam elmenni (kocsmázás volt amúgy). Ő itthon akart maradni, ápolni, alig bírtam rávenni, hogy menjen el és érezze jól magát, én ennek csak örülök.

Aztán abban a pubban volt egy lány, Sári, aki elvileg az exem legjobb barátjára hajt, de akinek elmondta, milyen szerencsés, hogy ilyen lány van mellette, mint én.

Nem volt okom rá, ez az én hibám, de féltékenykedtem a semmire, mert felszedtem néhány kilót és ilyen helyzetben alulértékeltem önmagamat.

De végig biztosított, hogy nincs semmi.

Aztán most 2 hete kiderült, hogy lent volt a kocsmában ez a lány, de elvileg végig az exem legjobb barátját ölelgette és puszilgatta. A párommal volt egy paktumunk: én nem iszom és nem szedek gyógyszert, ő pedig csak buliban szív megbízható marihuánát (drog ellenes vagyok). Ezt megszegte, és múlt kedden (márc 17-) bevallott mindent. Csodálkozott, hogy nem veszekszem, elfogadtam, mert emberek vagyunk, követhetünk el hibákat, az én hitvallásom az, hogy sokkal becsülendőbb, ha bevalljuk mindezt. Akkor megígérte, hogy mindig mindent elmond, boldogok leszünk. 9-én még kaptam tőle rózsát és egy nagyon érzelmes szerelmes levelet, ami rettentően jól esett.

Március 20-án, pénteken átmentem hozzájuk és a nagyanyja, aki eddig unokájaként szeretett, elkezdett velem üvöltözni, hogy a párom egy papucs és itt az ideje, hogy eltakarodjak az életükből. Megjegyzem, sosem ártottam egyikőjüknek sem, házias voltam, amikor náluk voltam, mosogattam, takarítottam, szemetet kivittem. Nem vagyok olyan , mint a mai lányok többsége. Nagymamája pár hónapja többször mondta, hogy ha elköltözik Balázs, akkor ő belehal. Próbáltam nyugtatni, nyilván sikertelenül.

Családom szerint benne van a "nagyi" keze a dologban.

Lényeg a lényeg, a veszekedés után rögtön elmentem, a párom utánam akart jönni, de mondtam, hogy ne tegye, nehogy "papucsnak" tűnjön, és egyáltalán nem haragszom rá, nagyon szeretem. Aznap többször is hívott este, sms-t és emailt is küldött, ahogy szombaton is. Kértem, hogy várjunk az átjövetelével pár órát, belement. Aztán már nem akart.

Vasárnap (22-én) pedig 8 év 1 hónap és két és fél év jegyesség után telefonon szakított. Könyörögtem, sírtam, időt is adtam volna bármennyit.

Írtam neki rengeteg levelet, egy 4x a/4-es oldalnyit, amit azóta sem nagyon olvasott el. Pénteken, vagyis 27-én adtuk át a dolgainkat egymásnak, azt hittem, választ ad, de az apukája hozta el és menniük kellett valahova.. Nem érzem korrektnek a lezárást, a magyarázat nélküliséget. Illetve van valami: egyrészt letörölt, letiltott mindenhonnan, de egy másik profilon láttam, hogy ismerősök lettek ezzel a Sárával. Normális hangon megkérdeztem, hogy van vagy lesz-e köztük valami, de azt mondta, nincs, egyedül akar lenni jó ideig, de ha lenne sem lenne közöm már hozzá.

Hogy tud 8 évet így kitörölni az életéből? Hogy "már nem szeret úgy mint régen, már teher volt neki ez a kapcsolat"??? De miért, amikor érzelmileg megadtunk egymásnak mindent, úgy bújtunk egymáshoz, mint két éhező kisállat, szexuálisan a szó szoros értelmében mindent megkapott és folyton csak ismételgette, hogy nem akarja mással, ezt sosem tudná sem szexuálisan sem érzelmileg átélni.