Miért van az mostanában, hogy egyszer úgy érzem akarok a barátomért küzdeni, kimutatni az érzéseimet, máskor meg rámjön és úgy érzem talán nem kéne küzdeni?

Szia. Velünk (már szakítottunk) hasonló volt a helyzet.

Nálam gyorsan kialudt a kezdeti láng, ő pedig bizonyos dolgok miatt ragaszkodott hozzám. Pontosan máig sem tudom miért. De a lényeg, hogy ő tartotta össze 3 évig a kapcsolatot, még nem olyannyira hideg lettem, hogy ő szakított.

Tehát időről időre elértük a hullámvölgy alját és ő is ezt érezte amit Te, hogy 'nem éri meg'. Máskor pedig szerette volna igenis összetartani.

Küzdeni sosem kell. Csak a JELEN létezik. Jelen pillanatban tedd meg amit a legjobbnak tartasz, hogy a jövőben ne kelljen a múlton rágódnod.

A lényeg, hogy légy etikus, kedves, türelmes, őszinte: azaz erényes.

Ha szakítani szeretnél tedd meg: de szépen.

Ha a problémákról beszélni, akkor türelmesen több szemszögből bemutatva beszélj vele.

Küzdeni sosem kell. A jelenben kell megtenni az adott pillanatban a legjobbat amit csak tehetsz.

Az én személyes véleményem hogy ha nem megy, akkor nem megy. Van akinek megvan az energiája, hogy változtasson a kapcsolatban a dolgokon, valaki meg csak szakítani/menekülni tud.

Ha hosszú időn át úgy érzed, nem klappol és a mélyére ástál és azt is tudod miért nem... akkor lépjél valamit.

A tisztázás fontos dolog.

Problémák mindig lesznek.

Törekedni kell a nyílt és őszinte élőszavas kommunikációra és - szerintem - nem a monitor mögül kell megoldani.