Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ilyen lenne, ha elmúlik a kapcsolat korai szakaszában levő "szerelem, tűz stb. " és marad a szeretet?
Barátnőmmel másfél éves vagyunk együtt, első és legfontosabb, hogy nagyon szeretem.
Viszont: Egy ideje érzem, hogy nem olyan minden mint régen, észreveszem a hibáit, a különbségeket kettőnk világszemléletében, vannak idegesítő dolgai számomra. Nagyon szeretem, de úgy érzem kezd elmúlni az a hatalmas perzselő, ruhaletépős láng...és bizonytalan vagyok. Valahogy, mintha az ő részéről is hasonló lenne a helyzet, legalábbis így érzem.
Amit, még megemlítenék, hogy ő az első barátnőm és ezért is vagyok sok dologban bizonytalan, illetve egyetemre járok és ott van egy nagyon jó lánybarátom. Tényleg csak haver és nem is illenénk össze, de nagyon jól elszórakozunk egész nap, hasonló a humora és elég laza. Ez szintén elbizonytalanít, hiszen mi van ha egy hozzám hasonló lánnyal boldogabb lehetnék? Vagyis, hogy több közös dolog van bennünk... Nem csalnám meg sosem a barátnőm (lett volna rá alkalom, de elküldtem a francba azt a lányt akkor).
És tényleg még mindig nagyon szeretem, csak valahogy olyan megszokott lett minden...viszont megbántani sosem akarnám.
A szerelem egy kémiai folyamat. Hossza általában egyén függő, de 2 évnél tovább nem igen tart. Elég sokk cikket lehet találni ennek a folyamatnak a leírásáról, hogy mennyire a kábítószerhez hasonlít.
Utána marad a szeretet, ami a fontos rész. Itt már tudnod kell szeretni a hibáival és a rossz tulajdonságaival együtt. A kérdőjeleket magadnak kell helyre rakni. De szerintem no para..
Ezt neked kell tudni, hogy szerelmet érzel, vagy szeretetet. Régóta együtt vagytok, természetes hogy észreveszitek egymás hibáit, rossz szokásait. Ezekkel együtt lehet ugyan úgy szeretni valakit. 4 és fél éve élek párkapcsolatban, vannak a barátnőmnek hibái, ahogyan nekem is, de ez nem akadály, főleg, hogy mikor megismertem, már akkor is így volt, csak nem vettem róla tudomást, nyílván a rózsaszín köd miatt, ahogy a te esetedben is van. Ezt nektek kell tudni, de ahogy ellene vannak jelek, úgy vannak ráutalóak is. Ha mág mindig várod hogy együtt legyetek kettesben, töröd magad érte, hogy esetleg meglepd néha valamivel, tudsz még neki meglepetést szerezni, akkor szerelmes vagy, csak már nem vagy vak. Ez szerintem inkább jó mint rossz, mert új szintre emelheti a kapcsolatotokat.
Engem sokkal jobban aggaszt, hogy első barátnő. Mert mint minden férfinél és nőnél, akik régebb óta ugyan azzal az emberrel élnek párkapcsolatban, előbb-utóbb nálad is fel fogja ütni a fejét a kalandvágy, hogy új nőket ismerj meg, flörtölj, kacérkodj. Ha ez csak elméleti szinten működik, és tetlegességig nem fajul, tehát nem fekszel össze más nővel, túl nagy baj nem lesz, de kérdés, hogyan fogjátok ezt átvészelni.
A szerelmes érzéseket az adrenalin, a szerotonin és a dopamin váltja ki és tartja fent, kutatók szerint körülbelül 18 hónapig. A hormonok közül a dopamin okozza az “egyszer fent, egyszer lent” érzéseket, a “szerelem bolondulásig” megállíthatatlan érzését, euforikus örömet okoz, növeli a szexuális étvágyat és a tetterőnket.
A lángolás elmúltával, a heves szerelem átadja a helyét egy sokkal szelídebb, nyugodtabb, biztonságosabb kötődésnek, melyet már inkább az oxytocin horomja tart fent.
Saját tapasztalatból mondom addig lépd ezt meg amíg lehet: TESSÉK A MÁSIKKAL KOMMUNIKÁLNI!
Nektek kettőtöknek kell rájönni mitől kezd a kapcsolat lefelé menni. Igen a szerelem nem állandó, idővel (3-4 év) érzelmileg lefelé vezet róla az út. Az már rajtatok áll, hogy van e összekötő erő, egyfajta magasabb szintű szeretet ami összetarthat titeket akkor is ha nincs ,,láng". Ha ez a fajta szeretet nincs meg a másik iránt csak a ,,szerelem" volt az összekötő akkor nem fog tovább működni. De akkor semmiképp sem fog, ha elkezdtél bizonytalan lenni de ezt nem mondod el a párodnak. Ha valamiben problémát érzel akkor igen is meg kell mondani, megbeszélni és ha nem tudjátok megoldani akkor el lehet válni békében is. De az első lépés mindig az, hogy próbáld megmenteni, mert mindenhol vannak hullámvölgyek. Ha úgy se megy akkor nem kell rabolni egymás idejét. Ha már egy másik ember be tudott férkőzni a fejedbe az már intő jel, hogy valami baj van a kapcsolatban. De, hogy mi azt itt senki se fogja neked megmondani, ez csak te és a barátnőd tudhatjátok.
Hasonló helyzetben vagyok mint te.
Mi lassan 2 éve leszünk együtt barátommal,nekem is ő az első és én is sokszor ezt a megszokottságot érzem, meg hogy mintha már nem lenne neki mit mondanom egy talin.(de ez lehet azért van,mert aznap semmi érdemleges nem törtent velem,és amúgy is minden nap talizunk szinte ,de elôtte meg utána is beszélunk).
De ming egy elõttem kommentelő írta, én abból tudom,hogy szeretem, hogy ugyanúgy várom a talikat,mint kapcsolat elején, ugyanúgy szeretem meglepni,ugyanúgy ő az első ,mindig úgy intézem,hogy vele tudjak talàlkozni, pedig mi aztán tényleg átlagban heti 7/6 napot találkozunk.
Szóval ez gondolom normális, de azért beszélj vele is erről.
Nem számítottam ennyi kommentre, ilyen hamar. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek.
Tisztában vagyok, hogy ezt nekem kell magamban megoldani. Ezen vagyok, egy ideje, viszont nagyon jó érzés volt ezt kiírni, így név nélkül most magamból. Illetve a személyes tapasztalatokat különösen köszönöm mindenkinek. Semmiképp sem akarom elhagyni a barátnőm, egyszerűen egy bizonytalanság fogott el, amit a 3. és 4. válaszoló is felvázolt. Hasonló dolgok kavarogtak nekem is a fejemben. Illetve a a 3. válaszoló által leírt kalandvágy is felütötte a fejét, olyan formában, hogy sokkal inkább megnézek egy-egy lányt, mint a kapcsolat elején... Viszont ennyiben ki is merül, valamint a lánybaráttal sem lesz több, kizárólag egyetemen találkozunk és a buszon, mivel egy irányból járunk be. Haver és ennyi. Lehet tényleg a tapasztalatlanság beszél legfőképp belőlem, hiszen első barátnő és nem voltam még túl szakításon, mélypontok voltak, de nem éltem még meg ezt a fajta érzést, hogy szeretetté váljon a szerelem (nem tudok jobb megfogalmazást, bocsi).
6. válaszolónak is különösen köszönöm a tanácsot. Sajnos nem egyszerű dolog ebből a szempontból sem. Ő megszokta a családjánál a szőnyeg alá besöprés módszer, így nehéz ilyenekről beszélni vele. Ha valami bántja akkor is sokszor inkább nem mondja el, de látom persze rajta és úgy kell kihúzni belőle.
7-es válaszoló: Engem is ez nyugtat meg, várom a találkozásokat, a valentin napra is megvan számára a meglepetésem, imádom meglepni és olyankor látni az arcát :)
Bizonytalanság van bennem azzal kapcsolatban is, hogy ő most jelentkezik egyetemre és valószínű pestre kerül. (Veszprém megyeiek vagyunk, én ide járok egyetemre) Így a találkozások jelentősen leredukálódnak majd...és félek, hogy mennyire lesz szeptemberben elég erős a kapcsolatunk.
Azt hiszem meg kell valahogy valóban beszélnem vele ezeket, az lesz a megoldás. Köszönöm a tanácsokat! :)
6-os vagyok.
Igen a családi beidegződéseket, a tanult dolgokat nehéz levetkőzni. Főleg akkor lehet ez alól kikerülni ha már elköltözött az ember és önálló lesz.
Sajnos azért is emelem ki a kommunikációt, mert az én kapcsolatom (nekem is első kapcsolat volt, 5 évig tartott, már együtt éltünk) pont ebbe ment tönkre. A párom nem beszélt az érzéseiről, hogy megváltozott valami, mindent ugyan olyannak mutatott kifelé. Aztán jött a kifakadás egyik nap, hogy megcsalt és nem tudja mit akar, egy ideje bizonytalannak érzi magát. Hidd el nagyobb sérülést okozol neki is és magadnak is, ha nem lépsz időben ha baj van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!