Adjak neki egy esélyt vagy engedjem el?

Van egy fiú, akivel nem jártam "hivatalosan", de kb. másfél két hónapig folyamatosan együtt voltunk, ölelgettük, puszilgattuk egymást. Ő kezdeményezett az elején, nekem akkor még nem is tetszett annyira. Egyszer elmentünk moziba és nagyon jól sikerült, de... a mozi után megszakadt valami akkor úgy leálltak a dolgok, mintha az lett volna a csúcs és utána mélyrepülésben haladtunk lefelé. Beszéltünk folyamatosan, találkoztunk miden nap (de nem voltunk együtt). Feltűnt, hogy még mindig beszél az egyik legjobb barátnőmmel (aki régebben tetszett neki), de nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet, mert megbíztam mindkettőjükben és tudtam, hogy a barátnőmnek nem jön be, bármi történne elmesélné nekem. Megint olyan semmilyenné vált a kapcsolatunk, hol flörtöltünk hol meg csak ültünk egymás mellett, szinte megszokásból. Kiderült közben, hogy a hátam mögött levelezgetett egy lánnyal nem is akárhogy és a barátnőm is újra felkeltette az érdeklődését. Nagyon dühös lettem rá, elküldtem a francba... ez volt az utolsó dolog amit feltételeztem volna róla. Bár nem voltunk együtt, mégis megalázva éreztem magam, mint akit megcsaltak. Eltelt majdnem egy hónap és nagy nehezen bocsánatot kért, de én nem fogadtam el, pedig már nagyon hiányzott, soha nem éreztem magamhoz ilyen közel! Szépen lassan elcsendesedtek a dolgok... sokat szenvedtem miatta és azt hittem majd az idővel elmúlik, de ahelyett hogy túlléptem volna sokkal jobban vágyom rá, mint eddig, mindig a közös emlékeinkre gondolok. Nemrég megint beszéltünk egy kicsit kérdeztem mi van vele (hátha ő is hiányol engem). A válasza az volt, hogy elég szomorú, mert nem jött össze neki egy csajjal, majd közölte mennyire hiányzott már neki a velem való beszélgetés :DDD Ezt tényleg nem tudtam hová tenni... kérdezte megbocsájtok-e és nem kezdhetnénk-e tiszta lappal, lehetnének a dolgok úgy, mint régen. Megbocsájtottam, mindenkinek jár egy második esély, de még most is dühít az egész dolog. Megbeszéltük, hogy majd meglátjuk hogyan tovább. Folytonos hullámvölgy a kapcsolatunk, nem tudom mit akar, más lányokkal flörtölni vagy engem... néha úgy érzem kellek neki néha pedig le se sz*rja a fejem...nagyon szeretnék vele lenni és ő is mindig ezt mondja, de eszembe jut mennyit szenvedtem már miatta, megéri-e egyáltalán?! Lehet jobb lenne mindkettőnknek ha békén hagynánk egymást végleg? De valahogy mindig visszataláltunk a másikhoz bármi történt... Tanácstalan vagyok de most már muszáj tenni valamit mert ez a nagy SEMMI mindkettőnket kikészít. Ti mit tennétek a helyemben? Történt már veletek hasonló/ mit csináltatok? Elég bonyolultan fogalmazok kicsit letértem a lényegről, de köszönöm annak aki végigolvasta.

16/L