Mi a helyes döntés ilyenkor, mit tegyek?

Hol is kezdjem...közel két éve hogy megismertem egy lányt,nagyszerű kapcsolat volt mig tartott,megértettük egymást mint barátok,jól kijöttünk, együtt nevettünk, együtt bánkódtunk,közös programokat,idötöltéseket csináltunk,koncert,mozi,szinház,sörözés,kirándulások stb.

minden flott volt közöttünk mígnem beütött a crah!

többet kezdtem el érezni iránta barátságnál,egyszóval beleszerettem.mélyen,szenvedélyesen!Miután ez kiderült egyre gyakoribbá váltak a nézeteltérések,magyarázkodások,eleinte ahogy igyekeztem tudtára adni hogy szeretem,csak mosolygott rajta, de mostanra már elutasitó lett. Szóval nem igazán hajlott rá hogy viszonozza.Az utolsó héten szenvedélyes vallomást tettem,kitárulkoztam,minden érzésemet kiadtam,elmondtam mindent,mit jelen nekem, mennyire félte, mennyire megváltoztatott,jobb emberré váltam általa,megtanitott rá miaz igazi odaadás,mi az igazi mély szerelem,ezt talán nem kellett volna de még azt is elmondtam hogy hány éjszakát átsirtam azért mert annyira hiányzott!Na de a lényeg hogy egy indíttatásól vezérelve megírtam egy szerelmes verset az érzéseimről,megmutattam neki,ettől nemhogy közeledtünk volna egymáshoz, de bejelentette hogy nem tudja megadni amire vágyok tőle ezért jobb lenne ha ritkábban, vagy egyáltalán nem beszélnénk.Ez aztán beindított egy olyan párbeszédet hogy a végére már összeveszve köszöntünk el egymástól,ő még facebook ismerősei közül is törölt.A problémája a következő volt, a kezdet kezdetén úgy lépett bele ebbe a dologba hogy barátság legyen,én is belementem ugyanebbe,de rájöttem közbe hogy sosem azért voltam vele ennyi ideig mert barátom volt,hanem mert mindig is abban reménykedtem és az vezérelt hogy talán összejöhetünk.ezt ő úgy érezte félrevezettem becsaptam és hazudtam neki!Most hogy elvesztettem, nemcsak a hiánya, és a veszteség bánt hanem a lelkiismeret is furdal amiért még magamnak is hazudva megbántottam őt!Nem tudom mit tegyek,törődjek bele hogy vége és felejtsem el,ami igencsak nehéz,szó szerint fáj a szívem érte, félóránként nézem telefonomat azt várva még mindig hátha ír valamit,hiányzik,veszettül hiányzik!! :( Mi tévő legyek megpróbáljam még helyrehozni legalább a barátságot,legalább azért küzdjek,mert nehezen tudom elképzelni hogy soha többet ne lássam,ne tudjak róla, de még inkább az bánt hogy így váltunk el,bánt a tudat hogy rossz voltam hozzá,legalább annyit elérhetnék e hogy a barátság,ismeretség megmaradjon,de nem tudom tudnék e rá csak barátként tekinteni vagy megint elhatalmasodna rajtam a szerelmi vágy,tanácstalan vagyok :(