Azt állítja sose volt belém szerelmes. Hogy tegyem magam túl rajta?

A nyár elején összejöttem egy lánnyal, ő volt az első barátnőm. Előtte mindig csalódtam, valamiért sose jött össze senkivel. Nem is nagyon érdekeltek már a lányok szerelem szinten, majd villamcsapás szerűen berobbant az életembe. Jól indult a kapcsolat, ugyan nem szerettem rögtön bele, még is nagyon szerettem és nem akartam elveszíteni. Az első hónap után szóba került ki mit érez, én valamiért nem éreztem az igazi rózsaszín köd effektust, viszont szerettem és tiszteltem annyira, hogy ezt el is mondtam neki, annak ellenére, hogy ő akkor azt mondta, hogy szerelmes belém. De együtt maradtunk és szerettük egymást, rövidesen megtört a jég és teljesen beleszerelmesedtem. Egy ideig jól ment minden, majd kiderültek dolgok a múltjával kapcsolatban is, kiderült hogy beszélget más fiúkkal is amik miatt sokat veszekedtünk, majd hirtelen felindulásból azt mondtam, oké, hagyjuk egymást. Szakítottunk. Már az nap más pasival ''aludt''... Ez miatt még rosszabb lett a viszony köztünk, de pár nap után annak ellenére hogy nagyon fájt amit tett, szerettem és hiányzott. Szerettem volna, ha újból kezdhetnénk és próbáltam visszakönyörögni magam napokon keresztül. Később bevallotta, hogy én is hiányzom neki. Eltelt három hét szakítás után, találkoztunk újra, és nagyon jól ment minden, azt hittem újra révben vagyunk. Ennek ellenére megint valamilyen szinten összeszűrte a levet egy pasival. Megint kiborultam, de nem bírtam elengedni és ő se nagyon engem. Találkoztunk rá pár hétre még egyszer, az is csodálatosan telt, talán ekkor éreztem rajta a legjobban, hogy mennyire megbánta azokat amiket tett, én pedig próbáltam megbocsájtani mert csak ő rá volt szükségem és nagyon jó volt újra ölelni és bújni hozzá. Utána is hittem abban, hogy hát ha minden jóra fordul, de most én bennem tört meg a dolog és mondtam neki hogy mindennél jobban imádom, de egyszerűen nagyon nehéz lenyelni azokat amiket tett, lehet az lesz a legjobb ha elfelejtjük egymást. Részemről valahogy mégsem ment, jóformán azóta sem. Egy nagy huza-vona kezdődött el, se veled, se nélküled. Azóta sokszor szinte ''utáltuk'' egymást, hol pedig előjött hogy hiányzunk egymásnak, de igazából főleg ő nekem. Most a legutolsó hetekben szóba jött, hogy akár találkozhatunk, de az utolsó egy két hét tök ellenségeskedésbe csapott át megint, főleg az miatt, hogy most már tényleg azt érzem, hogy teljesen túl tett rajtam, mert nem keres, alig bírom elérni stb stb., de valahogy nem értettem ezt az egész dolgot az elejétől kezdve. Egyetlen dolgot szerettem volna, hogy mivel előtte sokszor hazudott nekem és már a szakítás napján mással bírt szexelni stb, hogy legyen végre velem őszinte és mi volt ez az egész? csak kiakart-e használni, szeretett-e valaha stb.. Ő az egészre azt felelte, hogy szeretni szeretett, de utólag arra jött rá, hogy nem volt belém szerelmes. Ez nagyon fáj, egyrészt mert a szívem mélyén minden rossz ellenére még mindig hiányzik és szerelmes vagyok belé, másrészt mert sok dolog annyira álomszerű volt és annyiszor hangoztatta hogy velem minden csodálatos és soha senki nem érdekelte ennyire stb.. Létezik hogy valaki csak utólag, akár hónapokkal később jön rá, hogy nem volt belém szerelmes vagy mikor együtt voltunk is tisztában volt vele hogy nem az? Sokszor hazudott nekem, sok olyan dolgot tett amit egyébként elítélek, de akkor is fáj és belül még mindig szeretnék hozzábújni. Az utolsó beszélgetés alkalmával megkért, hogy töröljem ki mindenhonnan és szeretné ha soha nem keresném többet. Ő volt az első barátnőm és nagy szerelmem. Hogy tegyem túl magam ezen az egészen? Kifogok-e belőle szeretni teljesen? Honnan tudjam, ha lesz következő szerelem az életemben, hogy az új szerelmem tényleg szerelmes belém vagy csak mondja? :( 20F