Mit lehet ilyenkor tenni? Voltatok már így?

Nagyon szeretem a barátnőmet és tudom, hogy nem tudnék élni nélküle. Belehalnék ha egyszer elveszíteném. Szerencsére nagyon jó a kapcsolatunk, de szörnyen paranoiás vagyok. Folyamatosan az jár a fejemben, hogy miközben nekem ír, még kivel beszélgethet rajtam kívül. Amikor valaki bókol neki, és boldogan fogadja, vagy amikor közeledik egy másik férfihoz baráti szinten... az ilyen dolgokat úgy élem meg, mintha egy kést döfnének a szívembe. Nagyon rossz, hogyha akár csak rá is néz valakire, már beindul a fantáziám és elkezdek kombinálni. Ő az életem boldogsága, viszont folyamatosan félek, rettegek attól, hogy egyszer nehogy elveszítsem. Hogy tudnék ettől a paranoiámtól megszabadulni? Volt már így valaki? Vagy ez szerintetek természetes? Engem az őrületbe kerget. Valami tanács?