Megváltozhat tényleg, mi lenne a helyes? (hosszú)

20 éves vagyok, lassan 21. Volt egy barátom, akit a világon mindennél jobban szerettem. Számomra ő jelentette a világot, ő volt az életem értelme. Én mindig mellette álltam, mindig ott voltam neki, ha kellett valaki. Egyik nap teljesen bekattant. Kérdeztem mi a baj, de onnantól kezdve folyamatosan ellökött egyre távolabb magától. Nem hagyta hogy megöleljem, hogy megcsókoljam, hogy a karjai között aludhassak el. Ha hozzá mertem szólni akkor ordított velem. Az egyik este ültem a konyhában a széken és gyengén elkezdett pofozgatni, erre rögtön elkezdtem sírni, de ő csak folytatta és jót szórakozott ezen. Este aludni akart, de a zokogásomtól nem tudott, ezért lerántott a nyakamnál fogva az ágyra, rám mászott és mint aki teljesen pattanásig van feszülve úgy ordított velem, hogy "fogjam be a pofámat". Reggel próbálkozott hogy szeretkezni akar és én mondtam neki, hogy nem akarom ezek után, de ő rám mászott lefogott és hiába könyörögtem neki sírva, hogy nem akarom belekezdett és csinálta egy picit, de nem fejezte be (max olyan fél perc, 1 perc lehetett). Mindezt nagyapám halála után 2 nappal tette velem. Hazajöttem a temetésre és aznap este írt egy ilyen szöveget, hogy "Ha neked egy hónapig csak csokitortát kéne enned, azért ennél utána pár szelet rántott húst nem?". Aznap nem is folytattuk tovább a beszélgetést. Másnap egyáltalán nem is kerestem. 2 nappal később ráírtam, mert úgy voltam vele, hogy bármennyire is szeretem ez innentől így nem mehet tovább. Kérdeztem mikor jön és azt mondta, hogy már semmikor, mert a rántott húsos szöveggel ő szakított velem. Ebben a pillanatban hatalmas fájdalmon estem át. 2 hónapig szenvedtem, szinte minden egyes nap sírtam a hiánya miatt. Nem éreztem magam egésznek, csak valami hatalmas ürességet odabent. Azt éreztem, hogy nekem még mindig ő kell, hogy nem bírok mással lenni (próbáltam tényleg nem ment). 2 hónapig egy szót sem beszéltünk, viszont most szombaton a Playiten véletlen összefutottunk. Mondanom sem kell az egész rendezvényt vele töltöttem. Nagyon sokat beszélgettünk. Elmondta, hogy már utólag máshogy látja a dolgokat. Otthon nem nagyon törődtek vele igazán sosem és megmondta, hogy hiányzom neki és nem tud mit csinálni ő még mindig szeret. Na ezzel ugye az elmúlt 2 hónapban én is így voltam. Megcsókolt, és ő hozott haza, de ennél több nem történt. Bejelölt újra facebookon és ma találkoztunk. Persze miután így össze voltam törve, most nagyon óvatosan közelítek felé, viszont sikerült beleesnem abba, hogy lefeküdtem vele ma és újra járni kezdtünk. Igazából tényleg azt veszem rajta észre, hogy teljesen más, hogy végre tudja értékelni azt aki én vagyok és most megint egésznek érzem magam. Megszűnt bennem az üresség.

Na már most én nagyon félek, hogy mi van ha ez csak afféle kétségbeesés a részéről, mert 2 hónapja azt mondta hogy ő még tapasztalatokat akar szerezni, de mint megtudtam egy lánnyal se volt és lehetősége sem adódott, hogy lehessen és most félek, hogy mi van, ha azt gondolja, hogy én jó leszek erre, mert tudja mennyire szeretem még mindig és ki akarja használni. Nem tudom mit higgyek, vagy hogy mit kéne tennem. Ő azt mondja szeret és nem csak erre kellek neki. Én meg ugye megmondtam neki, hogy akkor bizonyítson. Megígérte, hogy így is lesz. Nem tudom mi ütött belém én 3-4 hónapot akartam várni azzal hogy lefekszem vele, mert annyit tutira nem várna, ha arra kellenék neki, de annyira jól működött kettőnk között a szeretkezés, hogy egyikünk sem bírta megállni.

Szóval szeretném megkérdezni, hogy ti mit gondoltok erről az egészről. Tényleg megváltozhatott? Rossz döntés, hogy visszamentem hozzá? Esetleg valami jó tanácsotok van ez ügyben?