Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mennyi idő után nem "ijesztő" kimondani a másiknak, hogy szeretlek?
Adott egy párkapcsolat, tegyük fel eltelt 1 hónap. Minden rendben van a kapcsolattal, jól érzik magukat, érdeklődnek egymás iránt, keresik egymást, minden csók gyönyörű, de ez rövid idő és valószínűleg, ha az egyik fél kimondja, hogy szeretlek ijesztő lehet a másik fél számára.
És talán az érzésekben sem lehet teljesen biztos az ember ennyi idő után, de tudjuk, hogy mindenki más.
Szerintetek mennyi az az idő, ami után nyugodtan ki lehet mondani?
Melyik fél szokta ÁLTALÁBAN először kimondani?
Ti mennyi idő után mondtátok ki?
Illetve van-e köztetek olyan, akinek rövid idő után kimondták és meglepődött? Megváltozott-e bennetek a vonzalom?
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a válaszát, nagyra értékelem, kifejezetten a #7-esét, hogy így kifejtette nekem "élményeit", vagy jobb szó rá élete tapasztalatait. De a többieknek is természetesen, sokat segítettetek a gondolkodásomban. Ez egy olyan kérdés volt, mint amire ez az oldal való, máshol/mástól/barátoktól vagy bárkitől nem mertem kérdezni, mert nehéz megfogalmazni ennek lényegét, hogy valójában mit lehet erről az egészről gondolni, de most kialakult bennem egy kép. Pozitív és ezt nagyon szépen köszönöm.
Igen fiatal vagyok, rengeteget kell még tanulnom, tapasztalnom.
válasza:7-es vagyok. Nagyon szívesen, örülök, ha tudtam segíteni, és jó volt felidézni, pl. mikor először találkoztam a mostani Párommal. :-) Ez az egyik kedvenc emlékem/élményem.
És az is eszembe jutott, hogy majd kiugrottam a bőrömből, mikor egyszer csak megjelent, akkor még távkapcsolatban voltunk, hogy leutazott annyit (334km ekkor még nem volt saját kocsija, kölcsön kapott) és elvigyen magukhoz, együtt lehessünk. Én valahogy mindig meg tudtam élni az adott érzést, lehet néha soknak tűnhet, de aki szeret az így szeret és fogad el. Az első találkozáskor vonatozott 7 órát.
Ez nagyon szép dolog, főleg, ha a másik meg tudja becsülni és tudja értékelni azt, ha valaki sokat utazik őérte. :) Én ismerek olyan párt, akik 3-4 havonta találkoztak pár napra ez 3 éven keresztül és most összeköltöztek. Az biztos, hogy kitartás is kell hozzá nem kevés, bár én nem igazán bírom a távolsági kapcsolatot ezt tapasztalatból. Túl rideg a szívem, ezt úgy értve, hogy szükségem van a másik közelségére. A folytonos kételyes érzelmek, hogy vajon ő el tudja-e fogadni ezt a helyzetet hosszútávon, a kapcsolattartás is nehezebb, főleg, ha dolgozunk mind a ketten, ez az üresség nekem arra megy rá, hogy meghátrálok.
Hiszem, hogy tud működni a távolsági kapcsolat, de nem úgy, hogy én vagyok az egyik fél. :)
válasza:Nálunk az első találkozás, 2012.02.26. volt abban hónapban, mikor egymásra akadtunk, és ez a távkapcsolat, egészén 2013.augusztusig tartott, azóta együtt élünk.
Ha mi sem tudunk összeköltözni, vis nem látjuk azt az időt, mikor bekövetkezik, elfogadható időn belül, akkor én sem mentem volna bele, mert felesleges szenvedni.
De szerencsére ez így elfogadható volt számomra, és örülök, mert egy nagyszerű embert ismerhettem meg benne.
Ha nem lenne az nem is lennénk együtt.
Míg nem éltünk együtt, havi találkozások azért meg voltak.
Nem vagyunk egyformák, tudom, hogy van, akinek ez nem menne. Szerencsésnek mondhatom magam, mert megtaláltam azt a személyt, akit eddig kerestem.
Remélem Te is megtalálod az életben a számításod! :-)
Szép sztori, jó, hogy ilyet is hallani még néha!
És köszönöm szépen! Én is remélem! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!