Miért érzem meg a dolgokat? Miért nem tudunk egymástól meg szabadulni?

2 éve láttam futás közbe , olyan volt mint a filmekbe lassított felvételbe láttam egyből bele szeretem.Neki volt barátja így nem is próbálkoztam , alig vártam hogy szakítsanak. Szakítottak is , egy tanfolyamra jelentkeztünk én egyből rá mozdultam. Ő még nem állt készen egy kapcsolatra szóval maradtunk barátok" De mégis majdnem olyan volt mint egy kapcsolat". Próbált ki használni , és ki sajátítani én persze nem hagytam. Én nem fogadtam el hogy csak barátok " Össze is jöttünk" De sehogy sem működik , úgy érzem hogy nem őszinte velem és tényleg hazudik de csak " Piti dolgokba de engem akkor is idegesít" Mégsem működik a kapcsolatunk , úgy érzem hogy már nem szeretem. De amikor szakítani akarók vele csak ennyit mond " Nem hagyhatsz itt , nem hagyhatsz el , úgyis el fogsz venni feleségül , el kezd sírni" egyetlen e barátnője van, de azt is hanyagolja miattam pedig mondtam neki hogy meny vele de nem akar... volt hogy náluk akartam szakítani , indulok ki erre " Rá lökőt az ágyra és rám mászót hogy nem mész sehova sem" Sokszor én sem ismerek rá hogy ilyenkor mi van vele... egyszerűen odáig fajultak a dolgok hogy ha meg látom el kap az ideg. Nem bírjuk egymással , de egymás nélkül sem. Ami nagyon zavar az hogy nincs sex csak peting meg az anya " Folyton a nyakunkon log , akarja hogy ki menjek elé amikor meg jön a munkából. Mondtam neki ha anyád ki megy én végeztem veled , azt mondta akkor inkább ne gyere ki"

Nem bírjuk egymással se egymás nélkül mit lehet ilyenkor tenni? Volt hogy szakítottunk de mindig találkoztunk az utcán tök véletlenül és abból meg beszélgetés lett. Bocs hogy ilyen hosszú lett a történet.