Hogyan segítsek a szenvedő barátnőmnek, hogy elhigyje, hogy szeretem?

Soha sem gondoltam, hogy magánéleti kérdéssel a gyakorikérdésekhez fordulnék.

A legutóbbi pár évben, mióta külföldön élek nem igazán kerestem valódi párkapcsolatokat többnyire egy még otthoni csalódás miatt, csak a könnyen elérhető lányokkal mentem bele szexuális kapcsolatba, különböző kábítószereket kipróbáltam, rengeteget voltam az utcán. Mindezt egy mindegy milyen szcéna tagjaként. De már kezdett nem tetszeni ez az élet.

Megismert egy lány, akiben nem láttam lehetőséget a jövőmre: csodálatosan szép (az országban még néhány közismert ember is probálkozott nála), úgymond jó családból, az egyik legelitebb szakmának hallgatója, okos és nagyon kellemes lény. Nagyon szerelmes lett belém, ezt meg is mondta néhány találkozás után. Én nem is hittem, hogy valóság, illetve mivel nem egy kihasználandó lány, meg biztos akartam lenni, hogy emberileg is olyan akiért mindent megtennék és felhagynék korábbi életemmel, nagyon nagy reményeim voltak, bele is mentem a következő alkalommal kapcsolatba mert féltem, hogy elveszítem ezt a nagy reményt. Sajnos egyik percről a másikra még nem tudtam megváltozni. Sokszor részeg voltam, nem voltam elég figyelmes, nagyon sokat beszéltem volt szexuális kalandokról, de 4-5 hét után úgy érzem, hogy mindent hátrahagytam és tényleg jóvá váltam. Ő is belátja a változást.

Még az elején egy vagy két alkalommal nem ment a szex, alkohol vagy fáradtság miatt, illetve egyszer egy aggodalomtól, mert attól féltem terhes (én nem bírnék gyereket elvetetni). Akkor azt gondolta, hogy egy olyan (létező) betegségem, szindrómám van, hogy csak tisztátalan, kvázi ringyókkal megy a szex. Ez elmúlt.

Utána az kínozta, hogy számomra ő nem értékes. A kezdeti figyelmetlenségem miatt lehet ez, de ez már abban az időben volt amikor tényleg nagyon megváltoztam.

Jött egy időszak, amikor úgy érezte, hogy csak a szex miatt kell.

Mostanában attól tart, hogy ő számomra nem szép, mert ügye ő volt először belém szerelmes, meg hogy számomra csak egy teletetovált, pirszingezett lány szép (Igaz, olyan körből származom).

Rengeteg ismerőst, fél vagy igaz barátot elveszítettem. Tudtam, hogy fáj a barátnőmnek, ha velük vagyok, főleg a lányok miatt, ezért mindent megszakítottam. Így most egyedül vagyok, csak ő van nekem, de nagyon bizalmatlan.

Olyan lány aki nagyon elvárja az élettől, hogy minden passzoljon, ha az egyetemen baj vana tárgyfelvétellel vagy a tárgyakkal, mindenkit gyűlől, akiről azt gondolja hogy nekik egyzerűbb, a témáról velem sem szeret beszélni, mert én könnyen lediplomáztam (még otthon).

Nagyon régóta jár pszichológushoz, enyhébb mániás depressziót diagnosztizáltak is nála. Gyógyszert nem szed rá.

A velem kapcsolatos feltételezései ellentmondásosak, híbáztam az elején, de mániásan, keresi bennem továbbra is a hibát, csak azt nem hiszi el, hogy mindent szeretek, ami ő. Ha ezt belátom és szépnek tartja, azzal magyarázza, hogy ilyenek a külföldiek, nem vagyok hamis, de amit mondok az az. Nagyon őszinte vagyok, ami az elején hiba volt: az első hetekben bevallottam, hogy szerelmesebb mint én. Mániákusan az volt. De később elmagyaráztam neki, hogy hogyan és miért mentem bele a kapcsolatba (amit fentebb is leírtam), de azóta egyre egyre szerelmesebb lettem.

Tudom, hogy tettem hibákat. Tudom, hogy nyakamba hullott a szerencse. De tényleg érzelmes ember vagyok. Mit tudok tenni, hogy higyjen nekem? Néha említette, hogy leeht nem ártana neki a gyógyszeres kezelés. Mikor érdemes vele erről beszélni, ha éppen rossz passzban van, vagy ha jóban? Ha jóban, akkor biztosan lehúzom vele, mert mástól nem akar hallani arról, hogy beteg. Labilis, és én döntöttem ki a stabilitásból. Tudom.