A ti párotok mennyire hagyja, hogy saját magatokra, a barátaitokra is időt áldozzatok?

2 éve járok egy lánnyal. 24 évesek vagyunk. Ő még a szüleivel lakik Pest mellett, én pedig Pesten lakom albérletben, kb 3 hetente megyek haza. Sokszor megkapom tőle, hogy miért járok haza olyan gyakran, miért nem vagyunk együtt. Hozzátartozik, hogy falun nőttem fel, a várostól néha besokallok, ilyenkor jó hazamenni, a friss levegőn kiszellőztetni a fejem, meg motoroznom egyet az erdőben. Minden 2. hazamenetelemkor őt is le szoktam hívni. Azért csak minden 2. mert ha ott van vele kell törődnöm. Amivel nincs semmi gond, csak nem szereti túlzottan, ha motorozni megyek, és úgy gondoltam, konfliktusmentesebb, ha nem jön velem le mindig, mert akkor úgymond magamnak is élhetek. Emellett a barátaimmal kb 2 hetente elmegyek sörözni, havonta bulizni is szoktunk csütörtökönként. A barátnőm már dolgozik, én meg egyetemista vagyok. Többször hívtam, hogy jöjjön, de elutasított, mert hogy túl fáradt lenne. Ezt is megértem, csak csomószor a fejemhez vágja, hogy nem ő az első számomra, mindig mást csinálok. Pedig igazából ennyi úgymond hobbim van mellette, amit felsoroltam. Hétvégente meg mindig le megyek hozzájuk, mert Pesten nálam nem szeret fenn aludni, mert hogy "menekülne a városból". Ő is falusi. Hétköznap azért 2-3x találkozunk, munka után van rám mindig 1-2 órája, mielőtt hazamenne. Szóval, mit gondoltok?