Szakítottam a barátommal. De nagyon szeretem. Mit tegyek?

Hidd el csak rosszabb lesz, én 2,5 évig húztam, és még ő rakott ki. Én csak tudom. Nekünk is apróságokkal indult. A szerelem nem ilyen, nem depressziós leszel hanem boldog:)

De mondom higgy nekem, én nagyon megjártam, persze volt jó oldala is, ezért is volt nehéz elengedni egymást.

Ha nem jó az, amit a többiek tanácsoltak akkor fogadd vagy kuncsorogd magad vissza, alázzon neg minden egyes nap, légy depressziós és még áldozz vagy 10 évet erre a féregre.

Ugye ezt Te sem akarod! Szedd össze magad és hidd el 1000-szer különbet fogsz találni, aki szerelemmel fog szeretni és a tenyerén fog hordozni.

Magyarázza már meg nekem valaki mire jó ez a rinyálás! Én is nő vagyok, de fölfoghatatlan számomra ez, amit a kérdező csinál, meg rajta kívül sajnos nagyon sok nő.

"Jaaajjj, úgy szenvedek/szenvedtem mellette, kihasznált, megvert, megcsalt, megalázott, uralkodott rajtam, parancsolgatott, de én aaaannyiiiiraaaaa szereteeeeeem. Tönkretett testileg-lelkileg, de adok még egy nyolcezredik esélyt neki, mert majd értem biztos megváltozik. Sőt, szülök neki vagy két gyereket, mert majd az apaságtól megkomolyodik."

Tényleg csak én kapok az ilyentől agyvérzést?

Szerencsére nekem sikerült elkerülni az ilyen barmokat, de az biztos, hogy nem várnám meg az első pofont. Ha látnám rajta, hogy agresszív, nem kezel egyenlő félként, bármit rám akarna kényszeríteni, úgy repülne, hogy még pislogni se lenne ideje, aztán jöhet könyörögni, engem nem hat meg az ilyesmi.

Kérdező legyél erős és határozott, hagyd ezt a picsogást. Az ilyenre egy nyulat nem bíznék rá, te meg hosszútávon gondolkodsz. Ő vette el a szüzességed, hát aztán!? Ez nem mentesíti az alól, hogy tisztességesen viselkedjen veled.