Aki akár 2-3 napra nem keresi a párját az szerintetek sem szerelmes? és nálatok volt ilyen?

Hát az elég érdekes... Naponta többször is illik kapcsolatot létesíteni a másikkal, legalább egy sms vagy facebook üzenet képében.

Kétlem, hogy szerelmes lenne az, aki napokig elvan úgy, hogy nem tudja, mi van a másikkal.

Viszont lehet, hogy csak büszke, vagy azt várja, a másik keresse, és ő is épp azt teszteli, mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a másik keresse.

Sosem lehet tudni. De azért általában ez nem jó jel.

Második: Biztos, hogy aggódnál, hogy miért nem keres a szerelmed. Egyből jönnének a kérdések, hogy ,,vajon nem is szeret annyira...?" Az oké, hogy az ismerőseidet tudod nélkülözni napokig, de a párod ha ilyet csinál veled, az nagyon rosszul eső tud lenni.

Igazából engem az is zavar, ha egy nagyon jó barátom, akivel korábban órákon át, hajnalokig lekiztem, egyszer csak már nem igényli a társaságomat, hanem kurta reakciókat ad, és érezteti velem, hogy talált jobb beszélgetőpartnert. Most is van ilyen az életemben, elég sz*rul esik, és szívesen eltűnnék egy kis időre, hátha feltűnik neki, de haha, úgyis letojná... Na, ha a párom csinálná ugyanezt, még rosszabb lenne. Szerintem kiadnám az útját, mint ahogy ez a jó barátom is kiadta az enyémet, már nem kellek neki, mint barát...

Ez nem feltétlenül igaz.

Én nagyon sok időt töltök együtt a barátommal, de van, hogy mondjuk három nap múlvára beszélünk meg találkozót, és addig nem találkozunk és van, hogy nem is beszélünk. De ez szerintem nem baj, mert egyszer, mikor két osztálytársunk viszonyáról beszéltünk, ő ahhoz viszonyítva elmondta, hogy neki egy kapcsolatban nem az a fontos, hogy minden nap beszéljünk meg írogassunk és állandóan össze legyünk ragadva, hanem a közös programok, az együttlétek minősége. Meg attól még szeretjük egymást. Szóval ha pl. a fiú nem keresi a lányt és egyébként nincsen feszkó meg gyanakvásra ok, lehet, hogy egyszerűen a fiú nem is érzi, hogy ezzel gond lenne, a lány meg fölöslegesen rágja a körmét. Az ember életének a szerelmen kívül más területei is vannak egyébként.

Viszont az előző kapcsolatom alapján azt mondanám, hogy ha beszélni akarsz a másikkal, akkor keresd te, ne várj arra, hogy kitalálja a gondolataidat. Elmesélek egy példát. Nem találkoztunk kb. két napig, utána ő megsértődött azon, hogy miért nem hívtam föl. Mert őt bántotta az, hogy nem keresem, pedig ő beszélni akart volna velem. (ez olyan, mintha ő lett volna a lány. :D) De akkor miért nem ő keres engem? Én is megsértődhettem volna azon, hogy nem hívott. Szóval ennek semmi értelme. Ha pedig az áll fönn, hogy mindig te hívod föl és ha te nem hívod, akkor nem beszéltek, akkor próbáld meg megbeszélni vele, megkérdezni ő mit gondol, sokkal több értelme van, mint a sértődésnek.

Egyébként az egyik dolog, amit a férfiak olyan rohadtul nem értenek a nőkben, az pont az, hogy a nők sokszor elvárják a férfiaktól, hogy kitalálják, mit akarnak, közben ők sokkal egyszerűbben működnek és nem mindegyikük olyan érzékeny, meg kell mondani neki mi a baj, mert magától nem fog rájönni.

18/L

Én együtt voltam a volt barátommal 3 évig, és a vége felé azt vettem észre, hogy már nem örülök, ha hív, és én sem éreztem magamban késztetést arra, hogy hívjam, inkább "jó, essünk túl rajta" hozzáállásom volt, és itt kezdtem el gondolkodni, hogy már valami nem olyan, mint régen, és talán ez komolyabb problémákat is felvet. Szóval nálam ez tényleg annak a jele volt, hogy nem voltam már szerelmes, csak nem akartam észrevenni.

21/L