Kihunyt szenvedély lehet válóok?

Egy furcsa helyzetben vagyok jelenleg, olyan az egész mint egy szappanopera. Férjemmel egy nagyon nehéz időszakon mentünk át, ami igencsak megtépázta a kapcsolatunkat. Beleszerettem valakibe, akivel majd 2 éves viszonom alakult ki, többet akartam, ő is. Viszont a külföldi létem a munkaengedélyemtől, vagyis a férjemtől függött, nem tudtam lépni...arra hajtottam, hogy saját lábamra álljak, közben telt az idő...

Ezidő alatt a férjemmel a problémák megszűntek, a férjem is odatette magát, hogy rendbejöjjenek köztünk a dolgok. Mit mondjak: egy rendes, jó férj, szeretem. Én nem tudtam odatenni magam, mint ő, mert csak a másikról álmodoztam.

Most odáig jutottam, hogy már nem is tudom kell-e nekem a másik, az új kapcsolat - mivel a férjem rengeteget bizonyított, mindent megtett. Viszont a másikhoz nagyon erős érzelmi szálak kötnek. Most már ott tartok, hogy nem is tudom miért válnék el a férjemtől hiszen nem egy feleségverő alkoholista és most olyan apróságok miatt, hogy mondjuk vele nem szeretek csókolózni, vagy hogy néha forrófejű, néha nehéz elviselni - most ezek azért nem válóokok. Tökéletes férfi nem létezik.

Az új férfinak is egy csomó értékes tulajdonsága van, a két férfi teljesen más - de mintha az újat jobban értékelném, jobban szeretném.

Érdekes módon a férjemmel sosem csókolóztunk viszont az újjal hosszú órákon át élvezzük a csókcsatákat. Olyan, mintha a testem vágyna rá. A férjemmel is jók az együttlétek, de a másikkal egy vadmacskává válom és testünk-lelkünk egybeforr : szeretkezünk.

Nem értem mi történik velem és hogy mit kellene tennem. Valamikor azt gondolom, én egy nagy hülye vagyok, ha ezt a férfit nem tartom meg (szerelmem), ha minden reggel úgy ébrednék, hogy ekkorákat szeretkezünk egy lakatlan szigeten is boldog lennék vele. Ezen kívül sokmindennel lenyűgöz: figyelmes, előre tervez dolgokat, a kislányommal együtt imád, sosem bántana meg szóval, nagyon romantikus, megbízható.

A másik énem azt mondja, nem hagyhatom el a családomat. A dolgos férjemet, akinek mi vagyunk a mindene. Próbálok észen lenni, talán túl szerelmes vagyok még igy közel 2 év után is a másikba, de ha mindennap együtt leszünk, talán elmúlik ez a csoda. De ha nem járok a végére, ezt sosem tudhatom meg!

Most lehet sokan lebecsülik a csók jelentőségét, meg persze vannak más fontos dolgok is, de nekem ez annyira sokat jelent! A csókja felébreszti bennem a vágyat - melyet a férjemmel sohasem éreztem. Eszméletlen élményt nyújt számomra. (Most ha nem lennék képes egyáltalán szexelni a férjemmel, egyértelmű lenne, hogy elhagynám, de nem így van. Vele is jó testi élményeim vannak, de nem ugyanazon a szinten. A férjemmel nem élvezem a csókolózást, nem is igénylem. Nem okoz olyan örömöt az érintése, csak a másikra vágyom)

Hagyjam elmenni ez a "vonatot" ? Most ott tartunk hogy a szerelemem besokallt a várakozással, mert csak magának akart és úgy látta ez nem fog menni. Most rajtam a sor, hogy lépjek, ha őt akarom. Vagy felejtsem el örökre.

A napokban megpróbáltam szakítani a férjemmel. Már el is cuccolt, de rámtört egy hatalmas nagy kétségbeesés, meg hogy nem akarom őt elveszíteni. Nem értem miért.

Nem élhetek kettős életet, nem akarok. De azt sem tudom elképzelni, hogy érezzem újra azokat a forró csókokat, amelyeket a szerelmemtől kaptam, vagy hogy ne fogjam többé a kezét, amely hatalmas örömet jelentett számomra.

A férjemhez is ragaszkodom, de nem érzem ezeket a dolgokat. Talán az együtt töltött 7 év miatt? De az elején sem éreztem hasonlót, mégis szeretem.

Nem tudok okos lenni, sem dönteni, csak sodródom az árral és ez így nem jó. Nem hoztam semmilyen döntést, csak alakulnak a dolgok körülöttem - vajon jó hogy hagyom ezt? Elveszítettem a szerelmem...