Tényleg szemétség lenne "kihasználni" ilyen szituban a volt barátnőmet?

már írtam ki erről egy kérdést, ahol elég érdekes válaszok érkeztek.

dióhéjban a szitu: volt egy barátnőm, akit nagyon szerettem, mindent megadtam neki, amit csak tudtam. mikor együtt voltunk, szenvedtem egy olyan "balesetet" ami során majdnem meghaltam. kómába estem, összetörtem magam, egy ideig még járni sem bírtam. alig engedtek ki a kórházból, a barátnőm már szexelni akart, pedig én még a mosdóba sem bírtam kimenni segítség nélkül... közben az elmém is szanaszét volt. :S szóval nem tudtam szexelni.. kértem, hogy legyen türelmes de nem volt, erőltette és sírt nagyon sokat hogy oda a nőisége. végül annak érdekében hogy érezze, hogy nő, megcsalt egy haverommal (csak csókkal, a szexet az utolsó pillanatban hárította)...

nekem teljesen összetörte a szívem, ezért szakítottam vele. mindez 2 hónap alatt zajlott le szóval nem arról van szó hogy lerokkantam örökre vagy épp nagyon sok időre, már azóta tökéletesen rendben vagyok testileg és a szex is megy.

azóta is jön utánam h szerelmes belém, és legyen vele, neki még az is elég ha szexelünk csak legyen már vmi.

én összejönni soha nem tudnék már vele mert egy cafkának tartom és úgy gondolom h önző és sosem szeretett, viszont szívesen szexelgetnék vele ameddig lehet.

szerintetek gerinctelen dolog lenne? természetesen megmondanám neki h sosem jövünk már össze, tisztáznám a szitut...

20/f