Rossz dimenzió?

Igazából arra lennék kíváncsi,hogy egyet értetek e velem ismeretlen válaszolók.

Ma találkoztam a volt barátnőmmel, tegnap boldog könnyek közt mondtuk ki:

"se veled,se nélküled nem bírom,Szeretve utállak és hiányzol..."

Ma is találkoztunk,nagyon jó napunk volt,de nap végén tisztázva a kapcsolatunkat elkönyvelt a legjobb barátjának,az egyetlen biztos pontnak az életében.A lelkem annyi darabra tört ahányra csak törhet...mint ez pl:

-hány fekvőtámaszt tudsz?

-az összeset!

Tehát történtek dolgok amik szétszakítanak az értelmetlenségükkel.

Azt mondta,hogy nem tud kilépni a világomból...mondtam,hogy én sem az övéből...Akik nem bírják egymással,viszont egymás nélkül se...és még ezt is érzik,az...10 emberből 10 azt mondta,hogy szinte egymásnak vannak teremtve.Adok időt magunknak.Hazaértem,megtudtam,hogy a "családomban"ami áll belőlük:

-volt barátnő

-legjobb barátom (srác)

-lány barátnő

-Srác barát

Szóval lány barátnő és srác barát összejöttek,ami a kis csapatot,családot,familliát-tök mindegy-felborítja.

Úgy érzem,hogy ezzel most végleg tovaoszlatták érzékeny piciny lelkem világának harmonikus kerékvágásából kirángatott nyugtalanító szelek viharában kovácsolódott stresszfelhők sokat nem ígérő szövevényén átgyűrűdző súlyos mentális sebeket ejtő lelki spirál ködfellegét.Legjobb barátommal úgy döntöttünk ideje váltani.Elkezdek foglalkozni a zenekészítéssel,eljárok edzeni május végétől terembe,mert eddig csak itthon voltam, rajzolni is elkezdek,olvasgatok,tanulgatok...több időt töltök a legjobb barátommal.Szerintetek ez jó ötlet?

Jól döntöttem? Csináljam másképp?Csak kíváncsi vagyok...