Hogyan óvjam meg az érzelmi kitöréseimtől?

Mostanában egyre többet veszekszünk a barátommal (ő 24, én 20), mert itthon a családom (főként anyukám és nővérem) nem hajlandók elfogadni őt, és folyton piszkálnak, idegesítenek, és cukkolnak, mintha aztnakarnák elérni, hogy szétmenjünk.

Egy éve, amikor összejöttünk, minden teljesen jó volt, akkor én jártam át hozzájuk sokat, de mivel a szülei válnak, és eléggé áll a bál náluk, így most ő tölt nálunk sok időt. Persze nem az van, hogy a szobámban kuksolunk, szoktunk kirándulni, fürdőbe járni meg hasonlók.

Anyunak meg mintha nem tetszene, ha valamit elrontok, akkora feneket kerít neki, mintha embert öltem volna, és hiába próbálom rajta levezetni, nem megy. A barátom persze látja, hogy gond van, de van olyan diszkrét, hogy nem ártja bele magát, viszont, mire odáig jutunk, hogy végre csak vele lehetek, addigra annyira fusztrált vagyok, hogy minden apróságon hajbakapunk. (hova menjünk, mit együnk, mit nézzünk meg stb.)

Nagyon szeretem, de neki elég, ami otthon megy náluk, nem kellene nekem is őt bántani, és annyira rosszul esik minden veszekedés után a tudat, hogy megint bántottam (lelkileg) hogy az már fáj...

Mit tudnék csinálni, hogy amikor vele vagyok csak Rá tudjak koncentrálni, és a gondokra semmiképp?