Az utóbbi időben nagyon sokat veszekedtünk a barátnőm. A minap sikerült újra összevesznünk és nem szeretném, hogy vége legyen. Mit tegyek?

Az utóbbi napokban nem szenteltem rá nagy figyelmet, pedig nagyon nagy szüksége lett volna rá a családi problémák miatt. Ekkor vesztünk össze újra és ez volt az utolsó csepp a pohárban nála (egyetemre járunk mind a ketten, vizsgákra tanultam és ez miatt nem figyeltem rá, de ez most mellékes, nem mentegetőzni akarok, hibáztam..).

Egy 22 éves srác vagyok. A barátnőm és én nagyon szeretjük egymást. De a pohár sajnos betelt. Forrófejű és forróvérű vagyok, olyanokat mondtam és úgy viselkedtem, ahogy nem lett volna szabad. Mindez az elmúlt pár hónapra vezethető vissza. Sokat veszekedtünk, főleg miattam. A minap újra összevesztünk és ott mondta, hogy ez már neki elég. Még egy veszekedést nem bírna ki - az ő családi helyzete sem éppen fényes, mindenre és mindenkire kivan már nagyon. Azt mondta, hogy szeret de nem akar tönkre menni. Igaza van, tudom. Fáj a felismerés, fáj, hogy ennyire bántottam őt, miközben az elejétől fogva eddig s az ez utáni pillanatokig szeretni fogom. Még soha nem ültünk le ezeket a dolgokat megbeszélni. Most jött elő. Csupán telefonon és facebookon beszéltünk. Egy nagyon nagy mélypontnak tekintem ezt a dolgot és szeretném túlélni vele. Hajlandó vagyok változni, érte bármit. Ezt mondtam neki is, de azt mondta, hogy a fejére hallgat akkor ennek nincs értelme, de ha szívére akkor lehet. Kértem tőle egy utolsó esélyt. De nagyon bizonytalan. Nekem ő volt mindig is a valaki, nem szeretném ha ez miatt ez szétrobbanna. Sokkal több van ebben a dologban, nagyon szeretem őt és hiányzik, rettenetesen. Megőrülök és megbolondulok, egyszerre sírok és szenvedek.

Több, mint 10 hónapja vagyunk már együtt, az egyetemen is együtt laktunk, ott nagyon sokat veszekedtünk. Főleg én, kikészített az iskola, az, hogy mennyire igazságtalan az egész. Szavakkal mindig megbántottam őt, ha éppen ez-az nem tetszett. Eltávolodtunk egymástól. Rendbe szeretném hozni, hiszen nagyon sok mindenbe ő volt nekem az első. Küzdenem kell érte, mert ő már erőtlen. Ha tehetném visszacsinálnám, de nem tudom visszacsinálni. Egy esélyt kértem tőle.. és ami nagyon fontos, hogy ezeket még ezelőtt soha nem beszéltük meg, most jött el ez a pillanat, ami végzetesnek tűnik, de tudom, hogy nem az. Napok óta virrasztok és tudom mit kellene máshogy csinálnom, ezt elmondtam neki is. Azt válaszolta, hogy ennyi idő nem volt nekem elég ahhoz, hogy megváltozzak..? Elégnek kellett volna lenni, sajnálom. Most zúdult minden rám, jóvá akarom tenni, amit elrontottam..