Távszerelem - ez az új divat?

Tizennégy év házasság után elváltam. Emiatt elszokta a társkereséstől. Nagyon meglepett, hogy míg régen a szerelmes párok naponta, kétnaponta találkoztak egymással, egyre csak azokat a férfiakat fogom ki. akik a kezdeti pár napban nagyon nyomulnak, majd meg fojtanak, de miután bennem is elindult a kötődés, hanyagolnak. Volt egy rövid kapcsolatom, Budapest másik pontján lakott. A kezdeti fellángolás után már csak kéthetente akart látni személyesen. Majd mindennap írt, rövid levélkéket, időnként fel is hívott. Ha rájött a szexelhetnék, webkamerára hívott, hogy ott mutogassunk egymásnak. A randikat különböző ürügyekre hivatkozva (túlóra ,beteg a gyereke) lemondta. Végül meguntam, és én szakította vele, mert szerintem ez inkább netes szexhaverság, nem szerelmi kapcsolat.

Most megismertem egy nagyon rendesnek tűnő férfit. A tenyerén hordott eddig, már az összeköltözésről is beszélt - de az utóbbi napokban ő is kezdi a randit elnapolni - egyébként kerületen belüli, pár utcán túl lakik. Mindennap ír, hív, vagy chatelünk tíz percig - de nagy szükségem lenne a gyakoribb személyes találkozókra, ami lehet csupán napi egy órácska is, ahol beszélgethetünk, megérinthetjük egymást.

Kérdem én: ez most világjelenség, vagy csak én fogtam ki a személyes kapcsolatot kerülő férfiakat?

Szerintetek egy kapcsolat elején heti hány nap személyes találkozó az ideális? Vagy az a normális, hogy szinte minden neten zajlik? Ma már nem fontos a személyes kontaktus egy párkapcsolatban? Tudom, mindenkinek fontos a munka, de aki találkozni szeretne a másikkal, az szerinte megoldja.

Mi a véleményetek erről?

36/N