Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek mi lenne jó ebben a helyzetben?
Sziasztok!
Elég nagy baj van a kapcsolatomban, és fogalmam sincs mi lenne erre a megoldás, mert nem voltam még ilyen élethelyzetben, és túl fontos nekem ahhoz hogy elveszítsem őt. Barátnőmmel fél éve vagyok együtt, és sajnos ebből 1 hónap folyamatos vitákkal telt, de valahogy mindig meg lett beszélve, és minden ment tovább. (mint kiderült az én részemről meg lett csak beszélve) A lakótársam kiakadt mikor ott aludt, mert egy garzonlakásban laktunk, de sajnos csak este tudtunk együtt lenni, mert napközben mindkettőnk tette a maga dolgát. Az alapprobléma ez, és lecsengett hónapokkal ezelőtt, megbeszéltük, csak folyamatosan függőben volt az én költözésem. Mikor ez történt, barátnőm azt mondta soha nem jön hozzám a lakótársam miatt, még akkor sem ha nincs ott. Ezért még kevesebb tudtunk együtt lenni, és mondta, hogy szinte már csak levelezőtárs vagyok. Ezért ezen javítva a saját dolgom idejéből lecsípve próbáltam vele együtt lenni. De túlzásokba estem. Egy héten több napot egyfolytában együtt voltunk, megijedtem nem akartam, hogy vége legyen ez miatt, hogy eltávolodunk egymástól. Aztán akkor volt újra egy nyugalmi időszak, minden ment, ahogy egy kapcsolatban kell. És ennek következtében, hogy sokat voltunk együtt kezdtem az agyára menni, mert olyan dolgok kezdték el idegesíti, ami alapba nem zavarta őt. Ekkor kezdődött az 1 hónap vitázás. Ekkor mondta nem kellene ennyit együtt lenni, vegyünk vissza az aranyközépútra. Így tettem, kicsit hagytam a hétvégén, mert kifogásolta, hogy nem adok neki elég magánszférát sem. Ekkor ez volt a baj. Aztán következő héten már alig találkoztunk, szinte csak véletlenül futottunk össze és akkor is elég közömbös volt. Csókot adtam neki, de mintha már nem akarná. Megfogtam a kezét de mintha már nem akarná. Most volt a szorgalmi időszak vége, de nem hiszem hogy ennyire leterhelné. Mellette állnék, támogatnám de nem hagyja. Múlt kedden volt egy igazi veszekedésünk, és odáig fajult, hogy már szakítunk… Akkor azt kérte tőlem adjak neki időt átgondolni a dolgokat. (ez sosem jó jel) mondta ne keressem. Nem kerestem a hét végéig. Vasárnap rám írt, hogy mi a helyzet velem, hogy telt a hetem. Beszélgettünk, és a Facebookon nyomja be nekem, hogy nem szeret már… nem szeret úgy, ahogy kellene. Azt mondta gyerekes vagyok és inkább az öccsének tart mint barátjának. Beszéltem ismerőseivel és ők meg mondták, hogy igazán bizonytalan, nem akarja eldobni ezt az egészet, engem, csak egyszerűen sok volt neki ez a sok vita és probléma (amikből sok kicsi nagyra nőt vagy hatalmas lett belőle csinálva..). Kaptam tőle egy esélyt bizonyítani, hogy lehet ez másképp is vége… de ezt másnap délutánra megvonta tőlem… Ez az amivel nagyon összezavart engem is. Én azt kértem tőle gondolja át újra, és beszéljük meg személyesen ne ezen a k**va Facebookon. Folyamatosan ezen töröm az agyam, de lehet nem kellene? Fogadjam el hogy vége? Vagy harcoljak érte? Egy hónap alatt elmúlhat a tűz, ha nagyon-nagyon szeretet? Mit tegyek? Előre is köszönöm a válaszokat.
ez a romantikus (kissé csöpögős) stílus,
ebben is vannak azért fokozatok.
ha a legenyhébb formájára is, de szinte minden nőnek van rá igénye
én pl nem mondom magamról h romantikus vagyok, mert nem az én világom, de olykor jól esik azért.
egy-egy nagyobb gesztusra meg nagy ritkán el is olvadnék, de ha minden nap ezzel "traktálna" az emberem, gutát is kapnék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!