Miért érzem magam így?

Sziasztok!

A viselkedésemről, magamról szeretnék nektek beszélni!

Van egy 1 éves kapcsolatom! Elég nehéz volt hónapokig, mert barátnőm szülei, de inkább a nevelőapja nem engedte, hogy hozzájuk menjek! Így hát Ő járt hozzám, na de ez nem is annyira lényeges. Mostanában minden nyugi volt, viszont azon voltam, hogy minden tökéletes legyen és nem vettem észre, hogy mennyire is szeret engem. Tudom, hogy nem lehet minden tökéletes, de erre törekedtem. Az előző hétvégéket mindig egy aprócska vitával rontottam el, pedig előtte nagyon jól éreztük magunkat! Aztán Én pedig agyaltam, agyaltam, agyaltam, hogy "Mi van, ha?". Tudjátok, mi van, ha ezzel hatottam rá? Mi van, ha ezzel az érzelmeit romboltam és stb..

Tudni illik Én esti gimnáziumra járok, érettségi miatt, így hétfőn és szerdán csak reggel látom Őt, mert Ő még középiskolát végez. Ezen a héten voltak negyedéves vizsgáim és muszáj voltam bemenni az esti gimibe. Előtte nem nagyon jártam, csak pár órára, aztán a barátnőmmel voltam. De most, 3 napig alig találkozunk! Ha találkoztunk is, akkor az max fél óra volt. Aztán a szerdai napon a gimis osztálytársnőmmel jöttem haza. Nem ismerem, csak beszélgettünk, de még a nevét sem tudom és nem is akarom tudni. Aztán másnap, csütörtökön felkeltem és egy pillanat volt bennem, amit akkor láttam, mikor az osztálytársammal voltam. Nem tetszik, ne essék félreértés meg semmi, csak az a pillanat volt a fejemben. De NEM Ő! Aztán nagyon furcsán éreztem magam. Bemeséltem magamnak nagyon sok butaságot, hogy mi van, ha tetszik az a nő? Miért nem tudok a barátnőmre gondolni? NEM! Nem tetszik az a nő, mert akkor rá gondolnék és nem arra a pillanatra. Nem bemesélem magamnak, hogy nem tetszik, ez így van, ez tény. Na, de csütörtök délután lejött a barátnőm. Vártam nagyon, de furcsán éreztem magam. Lejött, aztán a szokásos csók, ölelés, stb, de nem éreztem magam jobban! Összebújtunk, de nem volt olyan jó, mint máskor! Aztán ebből lett egy nagy vita, elmondtam neki, hogy mi van, nem érti és magam sem értem. Nagyon rosszul érzem magam! Állandóan csak a fejem jár, agyalok a semmin! Félek, hogy már nem szeretem, de szeretni akarom, mert Ő a mindenem!!! A mindenem! De úgy érzem, hogy elnyomja valami az érzéseimet! Elnyomja valami a bennem lévő dolgokat, de micsoda? Segítsetek, már úgy érzem, hogy megőrültem! Elmondtam a barátaimnak is, nem lett jobb, elmondtam, megbeszéltem a barátnőmmel, nem lett jobb!! Szükségem van rá, nem akarom elveszíteni! De félek, hogy valami van bennem, de még magam sem tudom, hogy mi!! Lehet, hogy hosszúra sikeredett és értelmetlen, de segítsetek!