Lehet még hosszú közös jövőnk, vagy csak áltatom magam?

Na, hol is kezdjem... 3 és fél éve vagyok együtt a barátommal, aki már a vőlegényem is (de egyelőre nincs pénzünk esküvőre...) kb. másfél éve kezdődött el nekem egy depressziós időszakom, nagyon összetett okokból (félresikerült tervek, meg család, meg az egész gyerekkorom minden elfojtott problémája rám nehezedett, és egy senkinek éreztem magam, és minden nap pánikba esve, gyomorgörccsel feküdtem le aludni, mert úgy éreztem, hogy mindenki itt fog hagyni, beleértve a szerelmem is- aki végig hősiesen kitartott mellettem, küzdött értem) és hiába nem volt egy rózsaszín ködös időszak, ugyanúgy bánt velem, mint az elején, én hiába utáltam az egész életet. Aztán eldöntöttem, hogy meg kell változnom, és fel is tudtam állni lassan, de addigra kicsit kikészítettem, és sebeket hagytam a szívében. Most ő van nehéz időszakban, kidolgozza a belét szegény és pár hete amikor nagyon maga alatt volt, azt mondta, nem érzi a szerelmünket, mert fél, hogy nem tartok ki mellette úgy, ahogy ő tette. Azt hitte, kidobom, csak mert ezt elmondta nekem!!! Ekkor esett le, mekkora szörnyű állat lehettem vele, ha azt sem tudta, mennyire szeretem és h én is kitartanék mellette mindenben. Akkor persze megnyugtattam, és hatalmas kő esett le a szívéről, ezt mondta- mert a saját szemével látta h sosem mondanék le róla, még a bajban sem! Ez az eset viszont ráébresztett, hogy milyen hülye lehettem... hogy mennyit bizalmatlankodtam, és ő mit ki nem bírt miattam. De szerintetek lehet jövőnk egy ilyen nehéz időszak után? Vajon képes leszek annyira kitartani mellette most, ahogy ő tette velem? Néha vágyom rá h foglalkozzon többet velem, de most nem teheti, mert dolgozik és fáradt folyton. Viszont néha felmerül bennem a kétely h ha egy kapcsolat elején ilyen gondok vannak, mi lesz később? Bár igaz, hogy inkább az én saját életemben volt gond, és nem kettőnkkel. Basszus, ez hosszú lett :/ köszi előre az érett, értelmes válaszokat.