Miért csinálják ezt egyes emberek?

Tudom ezzel nem vagy kisegítve,de vannak ilyenek.

Illetve jó emberismerőnek kell lenni és akkor az ilyenek elkerülhetőek.

Szokták az mondani, hogy "midig az kell, ami nincs".

És "nem jó, ami van".

Sokan nem tudják megbecsülni az élet adta lehetőségeket, és személyeket.

Ez a válasz nem fog tetszeni, de ha valóban érdekel a dolog miértje, akkor gondold át. Én általában azt tapasztalom, hogy mikor valaki ilyen okkal szakít egy látszólag tökéletes kapcsolatból, az a kapcsolat általában mégse tökéletes. Ilyenkor legtöbbször arról van szó, hogy a férfi (most maradjunk a jelen esetnél, de amúgy fordítva is igaz, nőkre is) elképzeli, hogy milyen is egy tökéletes kapcsolat, ehhez tartja magát, úgy viselkedik, mint egy minta pasi, és tényleg az is bizonyára. De ez sokszor nem elég. Lehet, hogy neked megvan az elképzelésed a tökéletes férfiről, de számára talán mégse az az elvárás. Lehet, hogy romantikus gesztusaid vannak, de őt nem vonzza a romantika, te mégis folyton gyertyákkal meg rózsaszirmokkal próbálod levenni a lábáról. Ez csak egy példa, hogy érthetőbb legyen, de az ilyenekből le lehet szűrni, hogy hmm oké milyen kedves ez a pasimtól, hogy ilyenekkel próbál meglepni, de közben mégis milyen somorú, hogy állítólag szeret, de még ezt se tudja rólam, hogy nekem nem ez okoz örömöt.

Még lehetne ez tovább részletezni, de kb ez a lényeg.

Erre akkor jöttem rá, mikor több éves kapcsolatból hasonló indokkal szakítottam. Később döbbentem rá erre, hogy igazából nem "élni" akartam, hanem egy olyan férfire volt szükségem, aki igazán engem szeret, és az alapján viselkedik úgy, hogy a tenyerén hordoz meg ilyenek, amit én valóban szeretnék. És találtam is ilyen férfit, mellette teljesen máshogy érzem magam és igazán boldoggá tesz, nincs bennem semmi hiányérzet, vagy keserűség.

Vagy akkor szokott még ez előjönni, ha a párod megunt. Nem csináltok programokat, stb, ez egy idő után eléggé monotonná és ijesztővé válik.

Nem tudom megállni, hogy ne válaszoljak, pedig nem szeretnék senkit sem a magánéletemmel traktálni.

Hasonló dolog történt velem és a volt párommal.

Kezdetnek elmondanám, hogy nem volt túlzottan sok pénzem a tipikus jó nős ruhákra, de mégsem voltam leharcolt vagy ilyesmi. Egymásba szerettünk a párommal, nagyon jól megvoltunk 2-3 hónapig, aztán a munkájában olyan dolgo adódott, hogy 0-24 ben dolgozott folyamatosan. Ő még a szüleivel lakott, én már nem, de még iskolába jártam. Heti egyszer találkoztunk.Az első évfordulónkon megkérte a kezem. Igent mondtam. Elhalmozott mindennel, a tenyerén hordozott megvett mindent ( talán túl sok mindent is ) és ígérgette, hogy már nem sokáig fog így menni a munka dolog. De így ment. Akkor már lassan két éve vártam, hogy történjen változás. Otthagytam az iskolát és elmentem dolgozni, hogy összeköltözhessünk, hogy legalább éjszaka lássuk egymást. Akkor már olyan súlyos volt a helyzet, hogy szinte csak telefonon beszéltünk, mivel én is dolgoztam, már nem tudtam suli után a munkahelyén vele lenni. A munkahelyemen elkezdett udvarolni egy fiú. Olyanokat mondott nekem, amiket a párom már nagyon nagyon régóta nem. Lassan elkezdtünk veszekedni a párommal, hogy semmi változás nincsen, és mélyen magamban őt hibáztattam amiért otthagytam az iskolát. Aztán mikor meg volt beszélve, hogy 3 hét után végre találkozunk, utolsó pillanatban (másfél órával a találka előtt) lemondta, hogy a haverokkal megy inkább. A kollégám felajánlotta, hogy menjek át, dartsozunk ilyenek. Boroztunk, és nem kell folytatnom a történetet. Rettenetesen szégyellem magam érte azóta is. Vőlegényemmel szakítottunk. A srác természetesen nem akart tőlem semmi mást, sem többet, mint a szex. A volt vőlegényem két hónap után elkezdett keresni ,találkozgatni. Reméltem, hogy újrakezdhetjük, de nem tudott volna bízni bennem. Azóta már új párom van, gyermekünk is született és a volt vőlegényem is most fog összeköltözni a párjával, de sokszor eszembe jut, hogy mennyi romantikát megadott nekem, szerelmes levél, rózsa, csoki, a mostani párom meg egyáltalán nem olyan típus. Sok boldogtalan pillanatomban gondolok arra, hogy ha nem hagyom ott a sulit, vagy ha türelmesebb lettem volna már a felesége lehetnék.. De hát így alakult. Tudom,ezzel nem segítettem, csak gondoltam elmondom a történetem, mert én igenis gyakran gondolok vissza arra, hogy mennyivel másabbul alakult volna az életem, ha megbecsülöm azt aki engem is megbecsült.