Ti voltatok már olyan helyzetben, hogy azzal, akivel igazán szerettetek volna együtt lenni nem lehettetek, ezért összejöttetek mással?

Én most ilyen helyzetben vagyok... összejöttem mással, de nem érzem "boldognak" magam, sőt, rájöttem, hogy mennyire hiányzik a másik...

Viszont nem lehet leragadni egy totál reménytelen izében, szóval igyekszem maximálisan az új kapcsolatomra koncentrálni, annyit beletenni, amennyit csak tudok. Én nem érzem, hogy átverném ezzel, mert tényleg sokat adok... még akkor is, ha komoly érzelmeim nincsenek. Az pedig vagy kialakul, vagy nem, ezt nem lehet úgysem tudni előre. Akkor is ugyanez lenne a helyzet, ha nem kötődnék máshoz...

Nálam az a gond, hogy hiába akarnám, jelenleg egész biztosan nem lenne semmi... esetleg később, ha kicsit felszabadulunk. Az ismeretségünk alatt nekem volt már egy rövidebb kapcsolatom, és az pl. jót tett, felszabadult tőle az illető, utána majdnem összejöttünk... sajnos csak majdnem. :( Hülye voltam, kihagytam a kínálkozó lehetőséget. De a bizonytalanság megőrjít, úgyhogy élem az életem, és meglátjuk, mi lesz. Lehet, hogy az új kapcsolatban előbb-utóbb megjönnek az érzelmek. Lehet, hogy nem, akkor úgyis vége lesz, és akkor meglátjuk, hogy alakul azzal, aki közelebb áll hozzám, lehet, hogy felszabadul attól, hogy én élem az életem, és közben is kapcsolatban maradunk, ezt tudom...

Szóval sodródom, és majd az idő eldönti a kérdést.

# 7: A jelen helyzet az, hogy úgy egy-két év múlva TALÁN lehetne valami, de az is kb. 10% eséllyel.

Továbblépés? Barátilag tartjuk a kapcsolatot - eddig sem volt másképp -, egy barátságot pedig nem rúgnék fel, csak mert nem lehetett belőle több. Vagy ezt kellene tennem?

Az egy-két év alatt pedig kiderül, hogy az új kapcsolattal mire jutok... egyáltalán nem biztos, hogy vele jobban járok. De legalább megpróbálom.

En is ugyan ebben a helyzetben vagyok.csak

Nekem meg rátesz egy lapáttal,h akivel összejöttem az annak a fiúnak a legjobb haverja akit meg szeretek és o hozott össze vele:/