A párom még táplál érzelmeket a volt barátnője iránt? Mit tegyek ilyenkor?

Én kivágnám a francba és nem lennék képes megértést tanúsítani egy ilyen ténnyel szemben, hogy a párom a volt csaját szereti. Ebből a szempontból mindegy, hogy "kicsit" vagy "nagyon" a lényegen nem változtat: nem engem szeret tiszta szívből. Bocs, de te nagyon buta vagy, ha ezek után még azon túráztatod magad, hogyan érd el, hogy elfelejtse a a csajt. Ha nem szeretett beléd saját magától, akkor nem is fog. A szerelmet nem lehet kicsikarni, sem kikoldulni a másiktól.

Ezzel csak az a baj, hogy téged valszeg csak pótléknak tart.

Szia! Annyit nem tartok "csak" korrektnek a barátod részéről, hogy egyáltalán elmondta neked, hogy a felejtés nehezen megy. Ezt a terhet nem raktam volna át rád a helyében, ha nem muszáj. Lehet, hogy neki az volt. Érzésként teljesen természetes, hogy múltja van, és a régi élmények szublimálása nem egy egyperces folyamat, mert hatalmas érzelmek ezek az egyén életében. Egy párkapcsolat eleje picit a felejtésről is szól, érdekében persze remélhetőleg egy közös, szép életszakasznak. :o) Türelem és hajrá!!

Szerintem meg nem normális dolog, ha a "párkapcsolat eleje a felejtésről szól". Új kapcsolatot csakis érzelmileg függetlenül lehet elkezdeni, tiszta lappal, megújult szívvel. Különben semmi értelme. Legalábbis normális esetben...

Utolsónál a pont. Nem hiába vannak sokan évekig egyedül egy-egy szakítás után. Csak akkor szabad belekezdeni egy új kapcsolatba(ismerkedésbe is) ha már teljesen önmagunk vagyunk és az ex emlék csupán. Ráfaragtam én is mert ismerkedtem srácokkal rögtön szakitás után hátha segit felejteni de vissza kellett táncolnom kikosarazni őket mert az exemet kerestem bennük, csak rá gondoltam, nem tudtam igy belevágni. Szerintem úgy korrekt ha a másik ezt már ismerkedéskor közli, hogy a másik eldönthesse bevállalja-e.

#8: Hát. :o) Érzelmileg 100%-ig független még egyedülállóként sem szokott lenni az ember. Tetszik neki A, mindig remekül elbeszélget B-vel, C mindig olyan jól megnevetteti, D szemei mindig megbabonázzák, E a volt párja stb... Egy párkapcsolat egy nagy érzelemdózis mindkét fél részére, és hamar irányba állít, akár rögtön is, ha olyan jól kezdődik, alakul. De egy "felejtési szakasz" egyáltalán nem természetellenes, de akinek nem megy, az ne maradjon kapcsolatban, tegyen rendet magában, igen. Ha a világ csak annyiról szólna kőegyenesen, hogy PÁRKAPCSOLAT, akkor szakítás után leginkább egy föld alatti bunkerben kéne kuksolni, míg a vad érzések emlékekké szelídülnek, tartson az három napig, öt hónapig vagy tíz évig. Ez nincs így, élni is kell, szociális hálóba rendeződünk, érzéseink közben kellemes és kellemetlen élmények felé terelnek - persze a tapasztalatok idővel hozzásegítenek az egyre több és több jóhoz. Jómagam szakítás után vagyok mintegy másfél hónappal, és az elmélyült érzéseket én sem akarom most, így tudom, miről beszélek. :o) Ha a kérdezőéknél tartósan fennáll a felejtés nehézsége, úgy érdemes elbeszélgetni a nagy dolgokról annál a bizonyos kerek asztalnál. Ez van.