Megláttad, és azóta sem telik el nap úgy, hogy ne gondolnál rá. Mikor lehetőséged volt közelebb kerülni hozzá, meghátráltál. Vissza út? Nincs!

Hasonló a szituációm:

95: Közép iskola első napja, megláttam azt a lányt, elragadott. Nem mertem lépni, szimplán csak jóban voltunk, neki is, nekem is lett időközben kapcsolatunk, még beszélgettünk is róla.

99: érettségi, mindketten szabadok lettünk, léphettünk, végül is léptünk is, többször randiztunk, de végül az ominózus első csók előtt, akkor, amikor egy lépést kellett volna előre lépnem, inkább hátra léptem. Tudtam, csak mindent elrontanék: Ő Szegedre, én Bp.-re mentem tanulni, így nem működött volna. Még pár évig leveleztünk, de találkozni soha többé nem találkoztunk. Az egész be nem teljesült dolog emléke, a maga misztikusságával ma is bennem van, ezt sosem akarom elfelejteni. Nem gondolok rá annyit, mint te, boldog vagyok úgy, ahogy vagyok, feleségem, gyerekeim vannak.

Nem kell, hogy legyen vissza út. Nekem 14 év távlatában ez a legkedvesebb emlékem.

A név kédező vagyok.

Mindegy akkor.. csak engem elhagyott egy lány pont egy éve, és még mindig bizakodom, hogy visszajön.. ciki, de ez van. :)